Robert Merle

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Robert Merle francia író 1908. augusztus 29-én az algériai Tebeszában született és Malmaison-ban, Montfort Amaury (Yvelines) mellett, Párizs közelében halt meg 2004. március 27-én.

[szerkesztés] Élete

Nagyapja a betelepítési politika révén került Algériába, de Merle tízéves korától Párizsban élt. Középiskolai tanulmányai után a Sorbonne-on filozófiát és irodalomtörténetet hallgatott, doktori disszertációját Oscar Wilde témájából írta. Részt vett a második világháborúban, harcolt a dunkerque-i csatában, majd három évig német hadifogságban volt.

A felszabadulás után a rennes-i, a toulouse-i, majd az algíri Caen egyetemen angol irodalmat tanított. 1965-től a Párizs-Nanterre-i egyetem professzora volt.

Az angol nyelvterületen csaknem ismeretlen Merle már ifjúságától rokonszenvezett a kommunizmussal. Szemben állt saját országa irányítóival is, és kiállt Algéria függetlensége mellett. Tagja volt a Francia Kommunista Pártnak egészen a Szovjetunió 1979-es afganisztáni bevonulásáig. Mivel a megszállást elítélte, a kommunista párt kizárta soraiból.

[szerkesztés] Munkássága

Első regényében, az 1949-ben megjelent ‘Week-end à Zuydcoote’ -Két nap az élet-ben örökítette meg a francia és angol haderő katasztrofális dunkerque-i visszavonulását. A hadsereg tragikus pusztulását, a háború abszurditását ábrázoló regényéért Merle a legrangosabb francia irodalmi kitüntetést, a Goncourt-díjat kapta meg. Henri Verneuil 1964-ben filmesítette meg Jean-Paul Belmondoval.

Az ötvenes évektől érdeklődése hősei pszichológiai elemzése felé fordult. Az 1952-ben megjelent nagysikerű ’La mort est mon métier’ - Mesterségem a halál című regényében Rudolf Hössnek, az auschwitzi koncentrációs tábor létrehozójának kivégzése előtti feljegyzései alapján készített fiktív önéletrajzán keresztül mutatta be a mindannyiunkban lévő gonoszt, mely az embermilliók kiirtását egyszerű munkaköri megbízássá ’d’avanzsálta’. Theodor Kotulla 1977-ben filmesítette meg ’Aus einem deutschen Leben’ - Egy német életéből című fekete-fehér, sztereó hangzás nélküli filmjében, melyben Rudolf Höss nevét egy átlagos német névvel helyettesítette és a főszereplőt Franz Lang-nak hívta. A történet hűen követi az első világháburú idején felnövekvő átlagos német fiú életét, aki a német szigorúsággal kemény, hatékony szervezett munkássá nő fel. A Német Nemzeti Szocialista Párt (náci) tagjaként az utasításoknak a legnagyobb becsülettel és kötelességtudattal tesz eleget. Mikor Heinrich Himmler személyes kérésére egy pillanat gondolkodás nélkül elvállalta a legnagyobb koncentrációs haláltábor vezetését, feladatának a rá bízott munka lehető legjobb elvégzését tekintette. Még kivégzése előtt sem volt képes belátni, hogy a nyílvánvalóan sikeres munkavégzéséért -mint pl. a minden korábbinál hatékonyabb égetőkemence kifejlesztéséért- miért nem jár neki dicséret és magasztalás… A történet igazi rémsége pontosan ebben áll, hogy oly tisztán megmutatja, hogy a gonosz sajnos nem valami tőlünk idegen hatalom, hanem igenis a körülményeink kritikátlan elfogadásából eredő saját magunk az.

1962-ben adta ki az ’L'Île’ – A sziget című regényét, melyben a Bounty nevű hajó legénységének lázadását írja le: A Bounty 1787-ben hajózott Portmouth-ból Tahitibe, hogy onnan gyümölcsöt vigyen Angliába. Bligh kapitány kemény szigorúsággal fenntartott renddel igyekszik feladatát minél hatékonyabban elvégezni. A Tahiti szigetén talált szinte paradicsomi állapotok éles ellentétet jelentenek a kapitány által fenntartott pokollal szemben, és az emberiesség/embertelenség e szembesítése a hazavezető úton lázadáshoz vezet. Az ugyanebben az évben Marlon Brandoval készített Lázadás a Bountyn című film ugyanezt a témát dolgozza fel, de A sziget-től függetlenül. 1987-ben készült egy francia-finn tv sorozat A sziget-ből.

E mélyenszántó gondolatokat ébresztő művei ellenére népszerűségét a tudományos fantázia területére való kalandozása alapozta meg. Két regényében is foglalkozott az állatokkal való nyelvi kommunikáció problémáival. Az 1967-ben kiadott ’Un animal doué de raison’ - Állati elmék című regényében Dr. Jake Terrell tengerészeti biológus megtanít két delfint alapfokú angol nyelven értekezni. Munkája felkelti valami gyanús szervezet érdeklődését, akik végülis elrabolják a delfineket, hogy egy bizonyos tengeri merényletet kövessenek el velük. A történet az ember természettel való kontárkodásának etikáját feszegeti, és mind az embereket, mint a delfineket valóságukban mutatja be: Az emberek sunyik és fortélyosak, a delfinek pedig naivak és bízóak. Merle humanista létére elveti mind az állatok, mind pedig az őket kommunikálni tanító tudósok természetes kedvességének gondolatát, s a végén a delfineket csupán beszélő fegyvereknek tekintő katonákat magukat is csak rombloló szándéknak láttatja. 1973-ban Mike Nichols vitte filmre e történetet A delfin napja címen. A másik ilyen jellegű regénye az 1989-ben kiadott ’Le Propre de l'Homme’ – a Majomábécé volt.

Az egyedüli angol nyelven is kiadott regénye az 1972-ben írt Malevil volt. A történet egy neutron- bombatámadás utáni helyzetet ír le. Egy dél-franciaországi kisvárosban néhányan a polgármester-jelölt kastélyának pincéjében borozgatnak, mikor valami borzasztó robbanást hallanak és hamarosan a hőmérséklet rohamosan emelkedni kezd. Nem ismerik fel hogy mi is történt, s csak mikor feljönnek a pincéből, akkor látják az apokaliptikus pusztulást. Sajnos a történet ahelyett, hogy a civilizáció globális rombolása utáni generációkon át tartó újraéledését írná le, csupán néhány évig követi a helyi eseményeket. A túlélők némelyike új élet építésébe fog, mások a többi túlélőkkel hadakoznak az élelmük védelmében… Az 1981-ben készített francia-német filmet Christian de Chalonge rendezte.

A társadalomkritikát, a szatíra és a sci-fit ötvöző regényeiben később is elsősorban az erőszak, a gyűlölet, az agresszió pszichológiai háttere foglalkoztatta. További regényei: A sziget, 1962; Moncada, 1965; Üvegfal mögött, 1970; Állati elmék, 1967; Malevil, 1972; Védett férfiak, 1974; Majomábécé, 1989; Madrapur, 1976. Francia história címmel 12 regényből álló történelmi sorozatban foglalkozott a vallásháborúk korával. A regények mellett több drámát és esszét is írt.