Röjtökmuzsaj

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 47.55632° k. h. 16.83517°

**Röjtökmuzsaj**

Régió	Nyugat-Dunántúl
Megye	Győr-Moson-Sopron
Kistérség	Sopron–Fertődi
Rang	község
Terület	15,87 km²
Népesség
Összesen: 507 fő (2001) Népsűrűség: 31,95 fő/km²
Irányítószám	9451
Körzethívószám	99
Térkép é. sz. 47.55632° k. h. 16.83517°	település Mo. térképén

Röjtökmuzsaj község Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron–Fertődi kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

Soprontól délkeletre mintegy 30 km-re fekszik. A 85-ös főközlekedési, Győrt Sopronnal összekötő útról Fertőszentmiklós és Pereszteg között ágazik le a Fertőhomok—Lövő—Kőszegi út, amelyen déli irányban haladva mintegy 6 km után az első község Röjtökmuzsaj. Éghajlata mérsékelt égövi, kedvező, csapadékos, jó adottságú a mezőgazdasági termeléshez. Állattartásra kiválóan alkalmas erdőterülete miatt gazdag a vadállomány. Levegője tisztaságának gyógyító erőt tulajdonítanak.

[szerkesztés] Története és mai élete

Röjtök és Muzsaj egyesítéséből keletkezett 1928-ban.

Az új községháza

Muzsajt 1232-ben, Röjtököt 1265-ben említi az első középkori írásos forrás. Középkori birtokosaik a Muzsay és Vághy családok. Muzsaj valószínüleg a török 1529. évi átvonulása alkalmával teljesen elpusztult. Új birtokosa, Dóczy Simon 1549-ben 4 jobbágykaput kitevő néppel újjátelepítette. A 16. század közepén a Dóczy-család az egyetlen birtokos, mellette 1564-ben megjelennek a Chernelek, a század végére pedig a környékbeli birtokos családok legtöbbje megveti a lábát egy-két vásárolt vagy házassági kapcsolat útján szerzett muzsaji jobbágytelken. A birtokok széttördelése olyan gyors ütemben haladt, hogy 1600-ban már 6 család volt jobbágytalan egytelkes nemes. 1635-ben a Muzsajon lakó nemesség és jobbágyok közös megegyezéssel írásban fektették le a község igazgatására, az igazság kiszolgáltatására vonatkozó rendszabásukat.

Múzeum a vizimalomban

Röjtökmuzsaj római katolikus temploma kívül, belül romantikus épület. 1524-ben említik először. 1651-ben a püspöki látogatás jegyzőkönyve szerint jó karban van, de 1683-ban a Bécs ostromára vonuló török csapatok felgyújtják. 1760-ban a templomot újjáépítik, 1879-ben le-bontják és a soproni Handler Nán-dor építész tervei alapján neogóti-kus stílusban felépítik mostani formájára. A templom fából faragott Mária szobra a hagyomány szerint a burgenlandi Vimpác minorita templomából került ide. A ma is nagy köztisztelettel körülvett kegyszobor története 1496-ban kezdődött, amikor a Vimpác (Wimpassing) község hívei templomot építettek. A templom elkészült, csak az oltárkép hiányzott. Ekkor történt, hogy a Lajta folyó partján dolgozó parasztok egy szép Szűz Mária szobrot találtak. Ezt a szobrot tették az oltárra. A szépen faragott szobor kezdettől fogva nagy tiszteletnek örvendett nemcsak a falu, hanem az egész környék lakói részéről. A legenda szerint 1529-ben a Bécs alól visszavonuló törökök egyik parancsnoka magával vitte a szobrot. Útközben súlyosan megbetegedett, már-már halálán volt, amikor az egyik magyar fogoly, egy egyszerű kondás azt tanácsolta neki, hogy küldje vissza a szobrot, és akkor meggyógyul. A basa az intésre hallgatva megbízta a foglyot, hogy vigye vissza a Szűzanya szobrát. Amint a szobor elkerült tőle, a basa azonnal meggyógyult. Vimpácon a szobor csodálatos visszatérése nagy örömet okozott. Mind több és több zarándokcsoport jött ide. Ezzel egyidejűleg a templom alatt forrás fakadt, melynek vizétől sokan meggyógyultak. 1587-ben kolostor épült a kegyhelyen, amely először a ferenceseké volt, majd 1628-tól a minoriták vették át. Amikor II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, és a minoritáknak is el kellett hagyniuk Vimpácot, a kedves kegyszobrot legnagyobb jótevőjüknek, Gévay Máriának a gondozására bízták. Évek múlva a szobor Végh Anna birtokába került, aki Röjtökre hozta és a templomnak ajándékozta a vimpáci Szűzanyát. Szely Imre plé-bános a szobrot Földessy szobrászművésszel megvizsgáltatta. Kiderült, hogy a szobor valami ritka, itt nálunk ismeretlen, igen kemény fából készült. A gyakori imameghallgatások hatására a győri püspök 1811-ben megengedte, hogy a kegyszobor a templom főoltárára kerüljön nyilvános tiszteletre. A kegytemplom főbúcsúja Kisboldogaszony ünnepét követő vasárnapon van.

A kastélyszálló

A Szidónia kastélyszálló

A kastély eredetileg a Széchényiek egyszerű udvarháza volt, 1770 kö-rül Felsőbüki Nagy-család kastéllyá alakította. 1910-ben Hans Mayer bécsújhelyi építész átformálta. Versegi Nagy Elek 1925 táján az egész kastélyt korszerűsíttette és a parkot is újjáalakíttatta. A park dísze a kastély főbejárata előtt álló hatalmas feketedió, amelynek átmérője az 1 méternél nagyobb. Muzsaj község határában Szent István korabeli templom maradványai találhatók. Az Ikva holtágán vízimalom van.

A községbe menetrendszerű autóbuszjárat közlekedik. A faluban a vezetékes ivóvíz, elektromos hálózat, gázvezeték, telefon már kiépült. Általános iskola csak alsó tagozattal működik a faluban. A szociális alapellátások biztosítottak. Könyvtárral rendelkezik a község. A község lakossága szinte teljes egészében római katolikus vallású, hagyományai is a valláshoz kötődnek. A Mária kegyszobor búcsúnapja - Kisboldogasszony - előestéjén énekkel és imádsággal a község és környéke lakói késő éjszakába nyúló körmeneten vesznek részt. Ezt a hagyományt Röjtökmuzsajon „Mária keresésnek” nevezik. A község a Fertőmenti Térségi Régió tagja. Partnerközségeikkel évente közös rendezvényeiken találkoznak. A fő megélhetési forrást a mezőgazdaság, erdőgazdaság ill. az állattartás jelenti. A termelőszövetkezet megalakulása előtt a kisparaszti gazdálkodás volt a jellemző. Az utóbbi években megnőtt a vállalkozások száma. Az erdőgazdaság részvénytársaság formájában működik, jelentős exporttevékenységet folytat. A Fajtakísérleti Állomás az országos fajtaminősítési programban jelentős helyet foglal el. A helyi munkalehetőségek az átlagosnál jobbak. A kastélyszálló egyben munkahelyteremtő.