Récsi Emil

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Récsi Emil (Kolozsvár, 1822. november 17. - Pest, 1864. június 1.) magyar jogtudós, műfordító.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Művei
3 Műfordításai
4 Forrás

[szerkesztés] Élete

Szülei gondos nevelésben részesítették; negyedik évében már olvasni és írni tudott, ötödik évében pedig a zongorajátékban oly rendkívüli előmenetelt tett, hogy Filtsch híres zongoraművésszel párhuzamba tették. Hét évvel lépett szülővárosában a gimnáziumba, melyet ugyanott 1835-ben kitűnően be is végzett. Édes atyja őt a hadmérnöki pályára szánta, de a fiú gyenge testalkatánál fogva e szándékáról kénytelen volt lemondani, mire a kolozsvári líceumban hallgatta a bölcseleti tanfolyamot és a doktori fok elnyerése végett Pestre jött és már 1837. szeptember 17-én bölcseleti doktorrá avatták. Visszatérvén Kolozsvárra, a jogi tudományokat hallgatta, azokat 1839-ben bevégezvén, a szokásos joggyakorlat megszerzése végett Marosvásárhelyt királyi táblai jegyzőnek felesküdött, hol 1841-ben ügyvédi vizsgálatot is tett.

Ez időbe, hajlamát követve, lépett az irodalom terére is, míg Erdély több nevezetesebb levél- és könyvtárát átkutatta, hogy nagyobb terjedelmű történelmi regény írásához anyagot gyűjtsön, másrészt megindította Francia regénycsarnokát. Szépirodalmi törekvései mellett azonban a komolyabb tudományokról sem feledkezett meg. Irodalmi működésével, melynek elismeréseül Doboka-megye és Marosszék táblabirájának neveztetett, folytatta saját kiképeztetését. E czélból Pestre jött és az egyetemi tanfolyamot pótló magánvizsgálatot s 1846. szeptember 23-án első jogi doktori szigorlatát kitűnő sikerrel állotta ki; és habár már akkor első jelei mutatkoztak ama vészteljes bajnak, melynek később áldozata lett, még azon évben a kolozsvári kir. lyceumnál mint az egyházjog és statisztika helyettes tanára lépett a közoktatási pályára, majd a politikai tudományoknak Huber Ferenc halála által megürült tanszékére pályázott és ebbeli dolgozata alapján 1847. okt. 27. az érintett tudományok rendes tanárává neveztetett ki s a kir. kormányszék decz. 30. intézménye szerint tanszékét el is foglalta. De csakhamar, midőn ép egy általa szerkesztendő hírlap előkészületeivel foglalkozott, a bekövetkezett politikai események más térre szólították.

Az erdélyi unió folytán báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter 1848. májusában miniszteri titkárrá nevezte ki. Récsi Budára helyezendő át lakását, előbb június 13. Kolozsvárott Polyxena unokahúgával, nagybátyja Brencsán József számvevőségi tan. leányával pápai felmentvény alapján frigyet kötött. A közoktatási miniszteriumban a felsőbb oktatási osztályban annak feloszlatásáig működött; azután egy ideig alkalmazás nélkül maradt, a pénzügyi miniszteriumhoz 1849. máj. titkári minőségben történt áthelyezésének foganatja nem volt; szaporodott családja fentartási gondjaival terhelve, az időszaki sajtó terén keresett foglalkozást, mellette szaktanulmányait is folytatta. 1850. febr. 3. báró Geringer Antal teljhatalmú császári biztos, az állam- és igazgatási jog újonnan renszeresített tanszékének ideiglenes ellátásával bízta meg; febr. 18. kezdette meg előadásait. Két évi helyettesi működés után 1852. jan. rendes tanárrá neveztetett ki; 1853. júl. 9. pedig a hátralevő szigorlatok és vitatkozások elengedésével jogi doktorrá avattatott. Tanítási körébe az ausztriai államjog, a közigazgatási és pénzügyi jog tartoztak. Tanszékének betöltése mellett a Pesti Napló szerkesztője is volt 1850. aug. havában, majd 1851. szept. 9-től közel másfél évig, a legsúlyosabb viszonyok közt; ezen idő alatt számos tájékoztató, fejtegető, főleg nemzetgazdászati vezérczikket írt; de óvatos eljárása daczára kétszer lett megintve, sőt 1852. végén másnak könnyelműségéből eredt törvényszéki vizsgálat alá került, melynek a fejedelem kegyelme vetett véget; azonban a lap szerkesztését 1853. febr. 12. Török Jánosnak adta át és szabad óráit ismét a szépirodalomnak szentelte. Használva a tanrendszer előnyeit, a római jog taníthatási engedélyeért folyamodott és azt 1856. szept. 26. azon megszorítással nyerte, hogy leczkéit kizárólag német nyelven tartsa. A magyar tudományos akadémia azon év dec. 15. a törvénytudományi osztály levelező tagjának választotta. Az októberi diplomával egyidejű királyi leiratok által egyetemünknél a magyar államjog tanítását és a magyar tannyelv teljes visszaállítását eredményezték; annak előadása Récsit illetvén, tevékenységét nagyobb mérvben vette igénybe. További intézkedéssel a német tanárok eltávozván, a római jog tanszéke megürült. Récsi, kinek ebbeli tanímítási engedélye 1858. szeptember 25. csak a római jog egyes részeinek előadására volt szorítva, 1860. március 24-én az egész tudományra kiterjesztett és 1862. júl. 25. annak rendes tanárává neveztetett ki; már előbb tag társait őt az 1861-62. tanévre a jog- és államtudományi kar prodékánjává megválasztották és a következő évre ezen állásában megerősítették. Az 1862. év tavaszán első jelei mutatkoztak egészsége újabb megrendülésének; a budai Istenhegy üdítő levegője, melyet a Széchenyi orom tőszomszédságában hosszabb ideig élvezett, nem tévesztette jótékony hatását; a tanév elején szokott módon megkezdhette tanításait, de már január 24. beállott vérhányási roham miatt félbeszakítani kényszerült; gondos ápolás bajának továbbfejlődését megakasztotta s az 1863-64. tanévben ismét megkezdhette előadásait; azonban 1864. márcz. újra kitört baja és azon év jún. 1. meghalt Pesten. A m. tudom. akadémiában 1866. decz. 3. Pauler Tivadar mondott fölötte emlékbeszédet.

Cikkei az Akadémiai Értesítőben (1859. II. A jogtudományról, mint jogtételek forrásáról, székfoglaló); a Pesti Naplóban (1861. 68. sz. Még egyszer a pragmatica sanctió); az Újabbkori Ismerek Tárába is írt czikkeket; czikkei az Egyetemes Magyar Encyclopaediában (Achaei, Alexander Magnus, Actio, Ager sat.).

[szerkesztés] Művei

Polgári s büntető törvényhozási értkezések. Bentham Jeremiás kéziratai után kiadta Dumont István, francziából ford. Kolozsvár, 1842-44. Két kötet.
Erinnerungsrede, womit die am 18. Febr. d. J. (1850.) in der juridischen Facultät der. kön. ung, Landes-Universität begonnenen Vorlesungen aus der politischen gesetzkunde eröffnet hat. Ofen, 1850.
A telekadó rendszere Magyarországban az 1850. márcz. 4. cs. pátens szerint. Pest, 1850.
Politikai gazdászat tankönyve. Dr. Kudler József után. Buda, 1851. Két kötet.
Az ausztriai birodalom közönséges és a koronaországok különös alkotmányjogának alaprajza. Vezérfonalul hallgatói számára. Pest, 1851.
Tökéletes útmutató az ideiglenes bélyegtörvényhez és minden eddig megjelent utólagos rendeletekhez, betűsorozatos rendben a közvetlenül fizetendő illetékek kiszabására és beszedésére rendelt hivatalok táblázati átnézetével. U. ott, 1851.
Az úrbéri kárpótlás és a megszüntetett úrbéri kötelékből származó jogviszonyok szabályozása Magyarországon, a szerb-vajdaság és temesi bánságban az 1853. márcz. 2. cs. nyílt parancsok által. Előadva és jegyzetekkel ellátva. U. ott, 1853.
Közigazgatási törvénytudomány kézikönyve, az ausztriai birodalmi törvényhozás jelen állása szerint különös tekintettel Magyarországra. U. ott, 1854-55. Négy kötet. (Ism. Pesti Napló 1855. 91. sz.).
A római jog elvei, tekintettel a történeti fejlődésre. Scheurl Adolf után. U. ott, 1857. (2. jav. kiadás: «A római jog elemei...» cz. U. ott, 1864.).
Magyarország közjoga, a mint 1848-ig s 1848-ban fennállott, rendszeresen előadva, Buda-Pest, 1861. (2. kiadás bőv. és rendezve Löw Tobiás által. U. ott, 1869. 3. bőv. és rend. u. attól. U. ott, 1871.).
A római jog rendszere, tekintettel mai alkalmazhatóságára, vázlatban. Puchta Fr. Gy. után ford. Pest, 1862.

[szerkesztés] Műfordításai

Lélia. Regény. Sand György után franciából ford. U. ott, 1842. Két kötet. (Francia Regénytár).
Indiana. Ford. U. ott, 1843. Két kötet. (Szerző életrajzával és arczképével. Francia Regénycsarnok 1., 2.).
Matild, egy fiatal nő emlékiratai. Sue Eugen után franciából ford. U. ott, 1843. Két kötet. (Bodor Lajossal együtt. Francia Regénycsarnok 3-10.).
Hiúság vására. Regény. Thackeray után angolból ford. U. ott, 1853. Hét kötet. (Sükeivel együtt. Külföldi Regénycsarnok 1., 2., 7-10.)
Mont Reveche. Regény Sand Györgytől. Franciából ford. U. ott, 1853. Három kötet. (Külföldi Regénycsarnok 4-6.).
Printemps Zsófia. Regény. Írta ifj. Dumas Sándor, francziából ford. U. ott, 1854. Két kötet. (Külföldi regénycsarnok 11., 12..
Nehéz idők, mostani idők számára. Dickens Károly angol eredetije után ford. U. ott, 1855. Három kötet. (Téli Könyvtár 1-3. Ism. P. Napló 1855. I. 49. sz., 2. kiadás. U. ott, 1870. 2 k.).
Puszta ház. (Bleak house). Regény. Dickens Károly angol eredetije után ford. U. ott, 1855-56. Tíz kötet. (Téli Könyvtár 4-13., 2. kiadás. U. ott, 1870. Hét kötet).
Kalmár és báró. Freytag Gusztáv «Soll und Haben» cz. regénye után németből ford. U. ott, 1856. Hét kötet. (Névtelenül. Téli Könyvtár 14-20.).
A régi görög irodalom története. Müller K. O. és Donaldson J. V. után angolból ford. U. ott, 1861. Két kötet.