Quintus Remmius Palaemon
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Quintus Remmius Palaemon (Vicetia, ma Vicenza, Kr. u. 1. század első fele) római grammatikus.
Életéről és működéséről legfontosabb forrásunk Suetonius („De Grammaticis et Rhetoribus”, a grammatikusokról és szónokokról, a műnek csak töredékei maradtak fenn). Működésének ideje Tiberius és Claudius korára esik, amikor Rómában grammatikai iskolát alapított. Hallgatói közé tartozott Persius és Quintilianus is, s bár Suetonius közlése szerint mind Tiberius, mind Claudius elítélte erkölcstelen életmódja, fényűzése és szabados életfelfogása miatt, rendkívüli népszerűséget szerzett, s hatása nem csupán korára és az őt követő nemzedékekre, hanem a későbbi századokra is jelentős.
Remmius változatos stílusú alkalmi költeményeket is írt, irodalomtörténeti jelentőségét azonban elsősorban – a latin grammatika szabályait a korábbi görög szakírók (így elsősorban Dionüsziosz Thrax) alapul vételével illetve eredményeinek átültetésével – rendszerező nyelvtana („Ars grammatica”) adja. Bár költeményeihez hasonlóan kézikönyve sem maradt ránk, rekonstruálására – főként a Remmius munkájából egész részeket átvevő Charisius jóvoltából – mégis van bizonyos lehetőség. Így némi képet kapunk egy későantik grammatikai alapmű felépítéséről, elveiről és módszereiről.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.
Based on work by