Poszeidipposz (költő)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Poszeidipposz, Poseidippos, Posidippus (Pella, Kr. e. IV és III. század fordulója - Pella, Kr. e. III. század) Görög költő
Athénban folytatott filozófiai tanulmányokat, majd Alexandriába került és Aszklépiadész irodalmi körének tagja lett. Élete alkonyán visszatért szülőföldjére.
A kora hellenisztikus kisköltészet jellegzetes képviselője volt. Elégiákat is írt, de ezek közül csak egy öregkori alkotása maradt fenn papiruszon, ez a lírai típusú hellenisztikus elégia eddig egyetlen fennmaradt bizonysága. Jelentőségét csillogóan szellemes, az ellentétpárokra épülő, kihegyezett epigrammáinak köszönheti, amelyeket főképp az Anthologia Graeca őrzött meg. A Ptolemaioszok új fővárosának neves építményeit leíró, egyes személyeket kigúnyoló, a szerelem mulandóságát ironikusan kifejező kisversein túl főképp azok a gondolati epigrammák érdemelnek figyelmet, amelyek tűnő játéknak tekintik az életet annak minden gondjával együtt. Egy epigrammája:
- Látogató, ha időz Phüthiasznál, itt se vagyok már;
- ám ha magába hever, Zeuszra, elő a leányt!
- mondd neki jelszóm: részegen is, rablók sora közt is
- átvergődtem, mert bátor Erósz vezetett.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)