Podolin

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Podolin (szlovákul Podolínec, németül Pudlein, (lengyelül Podoliniec) város a mai Szlovákiában az Eperjesi kerület Ólublói járásában.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
4 Látnivalók
5 Híres emberek
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Ólublótól 14 km-re délnyugatra a Lőcsei-hegység és a Szepesi-Magura között a Poprád-folyó bal partján fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

A szláv po-dolinec völgy mentit jelent, ez pedig szláv podol (= lapály, völgy) főnévből ered. Így a szlovák Podolinec jelentése völgy menti város.

[szerkesztés] Története

A várost a Kunigunda hercegnő által betelepített németek alapították a tatárok által elpusztított egykori határőrhely helyén. Fejlett kézművesipara, kereskedelme révén gyorsan fejlődött és 1292-ben már városi kiváltságai voltak és városfal védte. 1403-ban a lázadókhoz csatlakozott, ezért a király serege megostromolta. 1412-ben lett szabad királyi város, még ebben az évben Zsigmond király a lengyel királynak zálogosította el és csak 1772-ben került vissza magyar fennhatóság alá. 1642-ben itt nyitott Magyarországon először gimnáziumot és itt telepedett le a piarista rend. A 19. század-20. században ipar nélkül kisvárosi szintre süllyedt vissza, de régi arculatát máig megőrizte. 1910-ben 1503 német, szlovák és magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott.

[szerkesztés] Látnivalók

A 13. század végi gótikus Mária Mennybemenetele plébániatemplomát is fal övezte egykor. Belseje is gótikus, freskói a 14. században készültek. Harangtornya 1659-ben épült reneszánsz stílusban.
1647 és 1651 között épült piarista temploma és kolostora szintén erődített volt. Barokk toronysisakos kettős tornyát az 1762. évi átépítéskor kapta.
Temetőkápolnája román eredetű reneszánsz stílusú.
A város védművei főként a délkeleti oldalon maradtak meg.
A városháza a 16. századból való.
A főtér polgárházai nagyrészt 17. századiak.

[szerkesztés] Híres emberek

A piarista templomban rejtőzött egy ideig II. Rákóczi Ferenc Bécsújhelyből történt szökése után.
A középiskolában tanult négy évig Krúdy Gyula, melyre a homlokzaton emléktábla emlékeztet.