Példák könyve

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Példák könyve, 1510-ből származó magyar nyelvtörténeti emlék.

A kis negyedrét alakú papírkódex három másoló munkája, amelyek közül az első, a Cornides-kódexszel való egybevetés alapján Ráskay Lea margitszigeti domonkos rendi apácáénak bizonyult. A másik két kéz írása szintén női írás, s feltehetőleg szintén a margitszigeti domonkos apácáké, de a leírók neve ismeretlen. Ráskay Lea a saját részének készülési évét (1510) a 28. lapon szavakkal írja le.

[szerkesztés] Tartalma

A kódexekbe másol szövegek önálló műfajtát jelentik a példák (exemplumok), melyek rövid, kerek történetek, és valamely hitbéli vagy erkölcsi tanulsággal szolgálnak. A Példák Könyve gazdag, 43 levél terjedelmű exemplum gyűjtemény. A tartalmuk alapján csoportosított példák latin forrása Johannes Herolt Promptuarium exemplorum című gyűjteménye. Ezután regényes példa következik a tunyán zsolozsmázó szerzetesekről, melynek szövege az Érsekújvári - és a Nagyszombati Kódexben is olvasható. A kódex egy verses Tízparancsolat és lelki tükör mellett tartalmazza még Az Élet és a Halál párbeszédét és Petrus de Rosenheim Vado mori című haláltánc himnuszának fordítását.

[szerkesztés] Története

A kódex a 17-18. században a pozsonyi klarisszák birtokában volt, akik egy kötetbe kötötték a Cornides-kódexszel és több más nyelvemlékkel. A kódex annak a terjedelmes régi kéziratnak volt a része, amelyet a budapesti Egyetemi Könyvtárban az 1850-es években Toldy Ferenc szétköttetett, öt kötetre bontott, és ötféleképpen nevezett el (lásd: Sándor-kódex). A Példák könyve részei az eredeti kéziratban úgy következtek, hogy a mostani 1-68. lap hátul, a hatodik helyen, a mostani 69-86. lap pedig elöl, az ötödik helyen állt.

Ma is az Egyetemi Könyvtár tulajdona. Hasonmás és kritikai szövegkiadása jelent meg Példák Könyve 1510. címmel, közzétette Bognár Ágnes és Levárdy Ferenc. (Bp., 1960.)