Vita:Pártállam

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

[szerkesztés] "Szervezetileg is"

"és szervezetileg is" - tévedés! A A pártállam nem jogi, hanem politológiai fogalom, ezért beszélünk "egybeeépülésről". Egyszóval: a pártállamban is a pártszervezetek pártszervezetek és az állami szervek állami szervek, és nem vegyesen azok, legalábbis szervezeti- jogi értelemben.--Linkoman

Kedves névtelen szerkesztőnket megkérném, hogy az újabb visszaállítás előtt válaszoljon itt bővebben. nyenyec ☎ 2005. május 8., 17:35 (CEST)

[szerkesztés] A pártállam elemei napjainkban

"A pártállam elemei napjainkban" szakasz szerintem átfogalmazandó (pl. a mamelukos mondat nem túl enciklopédikus stílus), sőt, el is gondolkodnék azon, vajon itt van-e a legjobb helye a tárgyalásának, nem pedig mittomén Magyarország belpolitikája vagy más címszó alatt.

nyenyec ☎ 2005. május 8., 18:14 (CEST)

[szerkesztés] Sok szempontból NPOV rész kivágva,íme

A pártállam Magyarországon

A pártállam első megnyilvánulásának Magyarországon az 1919-es proletárdiktatúra volt tekinthető. A Horthy-éra a kezdeti fehérterror idejét és a nyilas hatalomátvételt követő Szálasi-féle nyilas kormányzást nem számítva a fasizmus enyhébb, látszólagos parlamenti demokráciához kötött változatát képviselte.

A II. világháború után a törvényhozás pártirányítását hazánkban az állampárt (változó neveken: Magyar Dolgozók Pártja, Magyar Kommunista Párt, Magyar Szocialista Munkáspárt) Politikai Bizottsága és Központi Bizottsága valósította meg, szorosan együttműködve a legfelsőbb állami testületekkel, ilyen pl. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Jelentős mértékben kikapcsolta, pontosabban szólva formálissá tette az országgyűlés szerepét. A Minisztertanács elnökét az Elnöki Tanács nevezte ki, ezáltal a pártirányítás a végrehajtó hatalom felett közvetlenül érvényesült. A pártállami irányítás ebben az időben „internacionalista” jellegű volt, vagyis minden lényeges kérdésben Moszkvában hozták meg a döntéseket, vagyis a pártirányítás nemzetközi méretekben is érvényesült.

Magyarországot a hetvenes évektől kedélyesen a „legvidámabb barakk” jelzővel emlegették. E különbségek legfeljebb a döntések központosításának mértékében jelentenek eltérést; egyes időszakokban a gazdasági élet pártirányítása lazábbá, áttételesebbé válhat (mint az új gazdasági mechanizmus Magyarországon;a választási rendszer is általában egyes jelöltekre épült, amelyeket - a formailag közvetlenül demokratikus jelölés fenntartása mellett - Magyarországon 1986 előtt kizárólagos joggal az ugyancsak az állampárt által irányított Hazafias Népfront tartott a kezében. Egyes állami feladatokat névleg társadalmasítottak, így az üdültetés a Szakszervezetek Országos Tanácsa mint nem állami szerv hatáskörébe tartozott

Az állampárt kifejezés ezeknek a jelenségeknek a monopolisztikus pártra vonatkozó oldalát hangsúlyozza.

A pártállam elemei napjainkban

Napjainkban szintén találkozhatunk pártállami időkre emlékeztető jelenségekkel Magyarországon. Erre utal az államszervezet és az önkormányzati rendszer instabilitása, hiszen választási ciklusonként, kormányváltásonként gyakorlattá vált annak átalakítása, és a felső- és középvezetők politikai hovatartozás miatti lecserélgetése. A vezetőkiválasztásnál háttérbe szorul a szakmai hozzáértés kívánalma, helyébe az éppen kormányzó kormánykoalícióhoz való lojalitás foka lépett. A közigazgatásban erőteljes kontraszelekció ment végbe. Tért hódított a populizmus, a tényleges, számokkal alátámasztott gazdasági programok helyét demagóg jelszavak, szubjektív és érzelmi hatásgyakorlás vette át. Pártcélokra rendszeresen fordítanak állami forrásokat - egyesek szerint jogszabályok ellenében is, míg mások szerint törvényesen, és csak a meglévő kiskapukat kihasználva. A parlamenti képviselőket gombnyomogató mamelukokká változtatták, mert szavazatukat kötelezően arra az álláspontra kell adniuk, amit az általuk „képviselt” parlamenti párt számukra előír. Nem képviselhetik sem a választókörzetüket, sem a saját szakmájuk érdekeit. Érdemes végiggondolni, hogy az egyes kisebb és nagyobb pártokon belül mekkora a demokrácia, miképpen végezték azok, akik egy párton belül szembe mertek fordulni a párt hatalmon lévő vezetésével, vezetőjével. A magyarországi választási rendszer listás eleme majdhogynem bebetonozza a vezető „pártelitet”.

Pártállami módon osztják szét az állami forrásokat, 1989 óta inkább erősödött az államirányítás és gazdálkodás centralizáltsága, már pedig az erős kézivezérlés, a költségvetési pénzek központi elosztása jellemzően pártállami módszer!

A pártállami hagyományoknak köszönhetően forszírozzák a kétpárti váltógazdálkodás általánossá tételét, a kis pártok elsorvasztását. Ha nincs egy kormány mögött érdemi koalíció, akkor az érintett párt a teljes választási ciklus alatt gyakorlatilag kontroll nélkül vezetheti az országot, ráér négyévenként választási ígéretekkel szavazatokat hódítani abban bízva, hogy mire letelik a ciklus, már senki sem fog emlékezni a hajdani ígéretekre. --Millisits