Olvadáshő
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az olvadáshő, az egységnyi mennyiségű anyag állandő hőmérsékleten történő olvadásához szükséges hőenergia. Mértékegysége a kJ/mol vagy a kJ/kg és megtürt mértékegysége a kilokalória/mól, vagy kilokaloria/kg. Ha egy szilárd testet melegítünk, annak hőmérséklete nő, az átvett hőenergia függvényében. Az atomí részecskék szintjén, (atomok vagy molekulák) a hőmérséklet növekedése a rezgés növekedését jelenti a kristályrács csomópontjai körül (ez eredményezi a hőtágulást). Egy bizonyos hőmérsékleten amely megfelel az olvadáspontnak, a rezgések olyan erőteljesé válnak hogy a másodlagos kötések (melyek a test alakjának a megtartását eredményezték) rövid időre megszakadnak, mikor a részecskék szabadon elmozdulnak szomszédjaik mellöl. Ebben a fázisban újabb energia bevitel már nem emeli a hőmérsékletet, hanem mind több részecske szakad ki a kristályrácsból. Mikor az egéssz anyag megolvadt és a melegítés tovább folyik a hőmérséklet elkezd újra emelkedni. A továbbiakban a fizikai kötések nem szünnek meg teljesen hanem egy dinamikus egyensúly alakul ki, mikor állandoan szakadnak meg kötések de jönnek létre újak más és más részecskék között. Így a részecskék nem szálnak el mint párolgáskor, de nem marad meg a test eredeti alakja.