Nosztratikus nyelvcsalád
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A nosztratikus nyelcsalád fogalma
A nosztratikus nyelv elmélete szerint Európa, és részben Ázsia és Afrika nyelvcsaládjai egy nyelvcsaládok felett álló úgynevezett "makronyelvcsaládot" alkotnak. Az elmélet hívei ezt nosztratikus nyelvcsaládnak nevezik, amelyet egy feltételezett közös ősnyelvből származtatnak. A "nosztratikus" elnevezés a latin "noster" (=miénk) kifejezés alapján született.
[szerkesztés] A nosztratikus nyelvcsalád tagjai
A következő nyelvcsaládokat és nyelveket sorolják ide:
- Indoeurópai nyelvcsalád
- Sémi-hámi nyelvcsalád
- Altáji nyelvcsalád
- Uráli nyelvcsalád
- Paleoszibériai nyelvcsalád
- Dravida nyelvcsalád
- Kartvéli nyelvek (lásd: kaukázusi nyelvcsalád)
- Sumer nyelv
- Etruszk nyelv
[szerkesztés] Az elmélet története
A nosztratikus nyelvcsalád fogalmát Holger Pedersen dán nyelvész alkotta meg 1903-ban. Az 1960-as években két orosz nyelvész, Vlagyiszlav Iljics-Szvitics és Aaron Dolgopolszkij újította fel az elméletet. A 90-es évek óta Allan R. Bomhard foglalkozik munkáiban a nosztratikus ősnyelv rekonstruálásával.
[szerkesztés] A nosztratikus nyelvrokonság vizsgálata
Az elmélet alapja az, hogy bizonyos nyelvszerkezeti és szókincsbeli egyezések valamennyi idetartozó nyelvcsaládnál kimutathatóak. Már azt is figyelembe veszik, ha egy nyelvcsaládnak csak néhány nyelve mutat a többi nyelvcsalád néhány nyelvével bizonyos szókincsbeli megfelelést. (Hasonlóan ahhoz, ahogy a hagyományos indoeurópai vagy finnugor összehasonlító nyelvészetben is egy adott nyelv egy szavához az egyik nyelvben, más szavához egy másik nyelvben találni rokoni megfelelőt.) A nyelvek egybevetésekor természetesen, ahol csak lehet először az egyes nyelvcsoportok legősibb ismert nyelveit vizsgálják (latin, ógörög, óangol, óészaki, egyházi szláv, szanszkrit, bibliai héber, akkád, sumer, stb.)
A feltárt nyelvi hasonlóságok az elmélet szerint az emberi történelem hajnalába vezetnek bennünket vissza, amikor 20-30.000 évvel ezelőtt a mai európai és ázsiai népek ősei még együtt élhettek a Közel-Kelet térségében.
[szerkesztés] Érvek és ellenérvek
Az elméletet támogatják azok a legújabb kutatások, amelyek Mario Alinei olasz nyelvész nevéhez fűződnek. Ő a mai eurázsiai nyelveket ugyancsak a 20-30.000 évvel ezelőtt Elő-Ázsia felől érkező őskori emberektől származtatja, és ezt a régészeti leletekre is alapozza, amelyek nem mutatnak későbbi kulturális törést a kontinens lakosságánál. (Paleolitikus kontinuitás elmélete.) Alinei azt állítja, hogy Európában és Ázsiában mintegy 20.000 év óta ugyanazokat a nyelveket beszéljük, mint amelyeknek ősi formáit halászó-vadászó őseink beszélték! A mai nyelvcsaládok kialakulása szerinte tehát nem az utóbbi néhány évezredben lezajlott feltételezett népvándorlások eredménye, ahogyan a máig általánosan elterjedt elméletek tanítják. (Indoeurópai őshaza, finnugor őshaza, stb. elmélete.) Ugyancsak a nosztratikus elméletet támogatják a legújabb kiterjedt genetikai vizsgálatok is, amelyek a mai európai és ázsiai emberek vérmintáiból és az ugyanazokon a helyeken élt kőkorszaki vadászok csontanyagából vett géntérkép 80%-os egyezését mutatják ki, a hajdani népesség mai változatlan jelenlétét tanúsítva.
A nosztratikus nyelvcsalád elméletét ugyanakkor a nyelvészek többsége nem fogadja el, vitatva hogy ilyen távoli múltban gyökerező rokonságot nyelvészeti eszközökkel ki lehet mutatni. A bírálók kifogásolják a szóösszehasonlítási módszereket is, hiányolva a rendszeres hangmegfelelések vizsgálatát.
Joseph Greenberg legutóbb megpróbálta elfogadhatóbbá tenni az elméletet azzal, hogy a rokonított nyelvcsaládok köréből több erősen vitatott nyelvcsaládot kivont (pl. sémi-hámi) és a rokoni csoportot elsősorban az indoeurópai, uráli és altáji nyelvcsaládokra szűkítette le. Az ő változata az euroázsiai nyelvcsalád hipotéziseként ismert.
[szerkesztés] Az elmélet hatása
A nosztratikus nyelvcsalád hatásának tudható be, hogy egyes nyelvészek a világ további nyelvcsaládjai között is megpróbáltak hasonló módszerekkel rokonságot találni. Így alkották meg a 80-as években Szergej Sztarosztyin és követői egy további nagy makronyelvcsalád, a dene-kaukázusi nyelvcsalád elméletét. A nyelvészek különleges számítógépes nyelvösszehasonlító program segítségével elemezték az egyes nyelveket. Vizsgálataik szerint egyazon közös ősnyelvből fejlődhettek ki a következő nyelvcsaládok és nyelvek:
- Sino-tibeti nyelvcsalád
- Na-dene nyelvcsalád (lásd: indián nyelvek)
- Jenyiszeji nyelvek (lásd: paleoszibériai nyelvcsalád)
- Észak-kaukázusi nyelvek (lásd: kaukázusi nyelvcsalád)
- Baszk nyelv
[szerkesztés] .
| Nostratic (Illich-Svitych's spelling) | Nostratic (IPA) | Russian | English |
|---|---|---|---|
| K̥elHä wet̥ei ʕaK̥un kähla | /K̕elHæ wet̕ei ʕaK̕un kæhla/ | Язык – это брод через реку времени, | Language is a ford through the river of time, |
| k̥aλai palhʌ-k̥ʌ na wetä | /k̕at͡ɬai palhVk̕V na wetæ/ | он ведёт нас к жилищу умерших; | it leads us to the dwelling of the dead; |
| śa da ʔa-k̥ʌ ʔeja ʔälä | /ɕa da ʔak̕V ʔeja ʔælæ/ | но туда не сможет дойти тот, | but he cannot arrive there, |
| ja-k̥o pele t̥uba wete | /jak̕o pele t̕uba wet̕e/ | кто боится глубокой воды. | who fears deep water. |
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások (angol nyelven)
[szerkesztés] Külföldi szakirodalom
- Bomhard, Allan R. - Kerns, John C.: The Nostratic Macrofamily, a Study in Distant Linguistic Relationship, New York, Mouton de Gruyter, 1994.
- Cavalli-Sforza, Menozzi, Piazza: The History and Geography of Human Genes, Princeton University Press. 1994.
- Alinei, Mario: Origini delle lingue d'Europa, Bologna, il Mulino, 1996. (olasz nyelvű)
angol nyelvű online változata: The Paleolithic Continuity Theory on Indo-european Origins - Semino, Ornella: The Genetic Legacy of Paleolithic Homo sapiens sapiens in Extant Europeans: A Y Chromosome Perspective, Science Magazine, vol 290, 10 nov. 2000
- Greenberg, Joseph H.: Indo-European and its Closest Relatives: the Eurasiatic Language Family, Stanford University Press, 2002.
Based on work by