Nicolas Boileau
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nicolas Boileau-Despréaux (1636. november 1. - 1711. március 13.) , francia költő, esztéta, műkritikus.
Költői pályafutását irodalmi szalonokban felolvasott szatírákkal kezdte, amelyek félelmetes hírnevet szereztek számára, és az új irodalom szervezőjévé tették. Racine-nal együtt XIV. Lajos udvari történetírója. Az utókor a Költészettan (1674) miatt a klasszicizmus dogmatikus törvényhozójának tartotta, pedig újdonsága éppen az volt, hogy a puszta elmélet helyett szenvedélyes költeményt írt maga és nemzedéktársai védelmében. Nemzedékét tartotta a klasszikus ókor egyetlen törvényes utódjának. A romantikusok mint költőt nagyra becsülték, kiváltképpen a Szatírák és A pulpitus (1674) című komikus eposzáért.