Nagykároly
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nagykároly (románul Carei, németül Karol vagy Gross-Karol): város a mai Romániában Szatmár megyében. Egykor Szatmár vármegye székhelye.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Nagyváradtól 99 km-re északkeletre fekszik.
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve a magyar Károly személynévből ered.
[szerkesztés] Története
Károlyi Lancz László 1482-ben kezdett itt kőházat építeni, melyet 1592-ben kőfallal erősítettek meg. 1794-ben Károlyi József a várat lebonttatta és kastélyt építtetett a helyére, melyet 1894-ben átalakítottak. 1910-ben 16 078 lakosából 15 772 magyar és 216 román volt. 1992-ben társközségeivel együtt 26 372 lakosából 13 831 magyar, 10 868 román,1184 német és 395 cigány volt.
[szerkesztés] Látnivalók
- A 18. századi Károlyi-kastély.
- Barokk római katolikus temploma.
- A Piarista rendháza 1727-ben épült.
- A volt megyeháza, ma líceum.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1530 körül Károli Gáspár egyházi író, bibliafordító, az első teljes magyar nyelvű biblia fordítója.
- Itt született 1669. július 2-án gr. nagykárolyi Károlyi Sándor kuruc generális, majd császári tábornagy.
- Itt született 1845. szeptember 9-én Acsády Ignác történész.
- Itt született 1875. március 2-án Jászi Oszkár író, politikus.
- Itt született 1880. június 1-jén Kaffka Margit író, költő.
- Itt született 1931. augusztus 17-én Ruha István hegedűművész.