Nagygéres
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nagygéres (szlovákul Veľký Horeš) község Szlovákiában a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. 2001-ben 1005 lakosából 845 magyar és 146 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Királyhelmectől 5 km-re délnyugatra fekszik.
[szerkesztés] Története
A régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban lakott hely volt. 1214-ben Gures néven a leleszi prépostság birtokainak leírásában említik először. Nagygéresként 1438-ban Naghgerez alakban szerepel Péter és Jakab magiszterek birtokaként. A későbbiek során számos birtokosa volt, többek közt a Dobó, Barkóczy, Perényi családok. A 18. századtól a Sennyey család birtoka, majd a 20. században a kassai püspökség faluja. 1910-ben 1011, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott.
[szerkesztés] Neve
Neve magyar eredetű, gyéres erdőt, azaz ritkás fás területet jelent. Vannak szlovák források, amelyek a cseh Hořešín szóban is keresik az eredetét, szakmailag azonban nem sikerült még áthidalniuk a nehézséget, melyet az a tény jelent, hogy a Horeš nevet a falu csak az 1948-as névszlovákosítási hullámban kapta. [1]
[szerkesztés] Nevezetességei
- Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1936-ban épült.