Nadragulya
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Atropa belladonna | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertan | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
Binominális név | ||||||||||||||
Atropa belladonna L. |
A maszlagos nadragulya (Atropa belladonna) hazánkban leginkább a bükkös vágásterületeken jelenik meg, cserje nagyságú, de lágyszárú évelő. A mérsékelt öv legmérgezőbb növénye.
Népies nevei: álomhozófű, farkasbogyó, farkascseresznye, mérgescseresznye, bolondítófű, szép asszony füve, veszettfű, ördögfű.
A tropánvázas alkaloidokat (atropint, L-hioszciamint és belladonint) legnagyobb mennyiségben a bogyó tartalmazza és ezért súlyosan mérgező. A levél virágzás idején, napos, nyári időben, a gyökér 2-3 éves korában, ősszel vagy tavasszal tartalmazza a legtöbb hatóanyagot.
Az összalkaloidok háromnegyedét az L-hioszciamin teszi ki, amely a szárítás során atropinná alakul, emellett kisebb mennyiségben belladonnin és nyomokban szkopolamin, apoatropin, kuszkohigrin, metilpirrolidin, tropin is előfordul benne.
Atropintartalma miatt a növény kivonata pupillatágító hatású, ezért a középkorban - főleg az olasz - nők előszeretettel alkalmazták szépítőszerként. (Innen a belladonna név: az olasz bella donna jelentése szép asszony).