Nabú-himnuszok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nabú-himnuszok, a babiloni himnuszirodalom egy csoportja, az írástudás és a tudomány istene, Nabú alakjához forduló himnuszok, imák, ráolvasások, amelyekben az isten gyakran feleségével együtt szerepel, a Kr. e. II. évezredben Nanája, a Kr. e. I. évezredben többnyire Tasmétu néven. Nabú isteni szerepköre miatt gyakoriak bennük az írástudásra, írnoki mesterségre való utalások, így bizonyos tekintetben az írnoki réteg reflexív költészetét láthatjuk bennük. Legjelentősebb közülük egy óbabiloni költemény, Muáti (=Nabú) és Nanája párbeszéde, a szerelmi költészet nyelvén, és Asszurbanapli (Kr. e. 669-629?) párbeszédes himnusza, amelyben az istenség, mintegy fuvallatban, vígasztaló választ ad a király személyes sorsát érintő kérdésekre. A Kr. e. IX. században az asszír főváros, Kalhu Nabú-temploma a mezopotámiai csillagászat központjává vált, s maga az isten is a panteon élére került, a tudományos (asztronómiai) világkép bizonyos előretörésével párhuzamosan. Az ezután keletkezett himnuszok Nabút mint legfőbb istent, az egyetemes törvények urát ünneplik.
