Mosaburg
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Mosaburg középkori vár volt valószínűleg a mai Zalavár területén, amelynek pontos helye nem ismert.
A 4. században, Valcum erőd kiépültével Keszthely környéke sűrűn lakott hellyé vált. Valószínűleg ekkor épült Zalavár területén egy cölöpökre vert, mocsárral körbe zárt castrum. A népvándorlás idejében több nép is elfoglalta, állt a keleti gótok, longobárdok, hunok, frankok birtokában is. A 840-es években az elűzött Pribina (Privina) nyitrai szláv fejedelem kapta hűbérbe, majd később örökbe Zala folyó és a Balaton találkozásánál lévő mocsaras vidéket. Ő épített a castrum helyén várat, és birodalmának központjává tette Zalavárat. (A legendás erődöt Fekete István Tüskevár című műve is megemlíti, a pontos helye ma sem ismert.)
Az új központban, amely a korabeli keleti frank források szerint a Mosaburg nevet vette fel (ószláv nyelven Blatengrad, mai szlovák nyelven Blatnohrad, jelentésük: "Mocsárvár"). Első temploma 850-ben Mária tiszteletére épült, és Liutprand salzburgi érsek szentelte fel. A későbbiekben további templomok is épültek Pribina, illetve utódja, Kocel uralkodása idején. Az utóbbi fejedelem fogadta Cirill és Metód szerzeteseket udvarában. Kocel 876-os halála után Mosaburg ismét a frankok kezére jutott. Egy 885-ös összeírás szerint a salzburgi érsek tulajdonában állt a palánkvár, azonban továbbra is a szlávok egyik kulturális központja maradt.
A középkori magyar forrásokban Zalavár csak a XIII. századtól került feljegyzésre.