Monitor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Manapság a számítógép legfontosabb kiviteli egysége (perifériája) a televíziókhoz hasonló monitor. A monitort egy kábel köti össze a videó adapterrel (videókártya), mely utasításai alapján jeleníti meg a kívánt képet.

A számítógép küld egy jelet a videó adapternek, elmondva milyen karaktert, képet, vagy grafikát kell megjeleníteni. Az adapter lefordítja a jelet olyan utasítások sorozatára, mely segítségével a monitor meg tudja jeleníteni azt.

Tartalomjegyzék 1 Általános 2 A monitorok főbb paraméterei 3 A monitorok három fajtája 4 Vezérlésük

[szerkesztés] Általános

A régebbi monitorok fekete-fehérek (monokrómok) voltak, de ma már csak színes monitorokat gyártanak. A CRT monitoroknál probléma volt a sugárzás egészségkárosító hatása, de a mai katódsugárcsöves monitorok mind Low Radiation, azaz alacsony sugárzásúak, ezért egészségre nem károsak. A monitoron megjelenített kép pixelekből áll (Picture Element). A pixel lényegében egy pont, és minél több ilyen apró pontból áll a kép, értelemszerűen annál élesebb. Manapság talán a legjobban elterjedt felbontás az 1024*768 pixel. A monitor két üzemmódban működhet:

• karakteres: a képernyő csak karaktereket képes megjeleníteni, a képernyő karakterhelyekre van osztva, ez számítógépenként változó. Például a képernyőt 80 vízszintes karakterre és 25 függőleges karakterre osztja fel.
• grafikus: pixelekből építi fel a kívánt képet.

A mai operációs rendszerek csak a grafikus üzemmódot használják, egyedül néhány régebbi DOS alapú alkalmazás használja a karakterest.

[szerkesztés] A monitorok főbb paraméterei

• képátló: A monitor egyik ellentétes sarkától a másikig terjedő távolság, col-ban (2,54 cm) mérik.
• kontraszt: A részletgazdagságot jellemző tulajdonság (250–1000 : 1).
• válaszidő: Az az idő, amely alatt a monitor reagál a az utasításra. Például mennyi idő kell neki, hogy kiírja a leütött billentyűt. Milliszekundumban mérik (ms). A mai modern háromdimenziós játékoknál 12 ms feletti reakcióidejű monitor utánhúzást eredményez.
• fényerő: A monitor fényességét jellemzi. (Milyen fényes az elektronok felvillanása (CRT), milyen erős, fényes a háttérvilágítás (LCD).) (250 cd/m2)
• maximális felbontás: Maximálisan mekkora felbontásra állítható.
• megjelenithető színek száma: Megjeleníthető színárrnyalatok száma. Általában 16,7 millió színt tud megjeleníteni egy monitor, de gyakran csak 16,2 milliót

[szerkesztés] A monitorok három fajtája

• CRT: (Cathod Ray Tube) Katódsugárcsöves monitor. Még ma is a legelterjedtebb monitorfajta. A CRT monitorban egy katódsugárcső található, elektronágyúval az egyik végén, foszforral bevont képernyővel a másik végén. Az elektronágyú elektronnyalábot lő ki, ezt mágneses mező irányítja. Az elektronnyaláb a foszforborításba ütközik és felvillan, majd elhalványodik. Ha elég gyorsan követik egymást az elektronnyalábok, akkor az a pont nem halványodik el. Tehát az elektronágyúk írnak a képernyőre a számítógép utasításának megfelelően, balról jobbra, egy másodperc alatt többször is frissítve a képpontokat. Azt, hogy másodpercenként hányszor frissíti a képpontokat, képfrissítési frekvenciának nevezzük. (Az LCD monitoroknál a képfrissítési frekvencia egy kicsit mást jelent, lásd az LCD monitornál.) Ezt hertzben adjuk meg. A mai monitorok 60-130 hertzesek. A színes monitoroknak három alapszíne van: a piros, a zöld, és a kék (RGB). Ezek keverésével bármelyik szín előállítható. Mindegyik színhez tartozik egy elektronágyú.

• LCD: (Liquid Crystal Display) Folyadékkristályos képernyő. AZ LCD vékonyabb mint a CRT, ám jóval drágább, és bizonyos szögből nézve elmosódott a kép. Három fő részből áll:
  • kijelző: rétegei: a szűrő, a folyadékkristály, és az RGB színt előállító tranzisztorok.
  • háttérvilágítás
  • vezérlőelektronika
• TFT: (Thin Film Transistor) Lapos, ám az LCD monitoroknál jobb képet ad, és minden szögből látható plazmamonitor.

[szerkesztés] Vezérlésük

A monitorokat ún. videókártyák vezérlik. A processzor elküldi a videókártyának azt a képet amit meg kell jeleníteni, a videókártya pedig utasítja a monitort, hogy hogyan kell azt elvégezni. Azért a videókártya sebessége, tulajdonságai szabják meg a monitoron megjeleníthető maximális felbontást, árnyékolhatóságot, elsimítást. Az olyan műveletek mint elsimítás, árnyékolás (shaderek) komoly számítási igényei vannak, ezért a grafikus kártyáknak külön grafikus processzoruk (GPU – Graphics Processing Unit), illetve jelentős memóriájuk van. (64 MB – 1 GB, GDDR 3/4) A grafikus kártyák régebbi szabványa a VGA, és bár ez már nem használatos, a videókártyákat még mindig VGA-nak, vagy VGA-kártyának hívják (A manapság használatos szabvány az XGA). A videókártya AGP (Accelarated Graphics Port), vagy PCI-Express porton keresztül csatlakozik az alaplaphoz.