Miskolci zsinagóga
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A miskolci zsinagóga Miskolc egyetlen zsinagógája, egyben Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyetlen ma is működő zsinagógája.
A zsinagóga 1856 és 1863 között épült Ludwig Förster tervei alapján, neoromán stílusban. A Kazinczy úti homlokzatot rózsaablak és keskeny íves ablakok díszítik, az udvar felé néző főhomlokzaton kőtáblák láthatóak. A háromhajós épület belső vaspillérjeinek díszítésében gótikus és bizánci elemek is láthatóak, a falak festése keleti motívumokat idéz.
Förster a zsinagóga tervezésekor több újítást is bevezetett, orgonát építtetett a zsinagógába, a tóraolvasó asztalt pedig az épület közepe helyett a frigyszekrény elé tette. Ez tiltakozást váltott ki az ortodox többségű hívőkből, és miután az átadást követő évben a sátoraljaújhelyi rabbigyűlés kiátkozta a miskolci rabbit, úgy döntöttek, a hagyományoknak megfelelően átalakítják a zsinagógát.
A viszály következtében a miskolci zsidóságból különvált a szefárd hitközség, nekik külön imaház épült a Kölcsey utcában, de ez az épület ma már nem létezik.
Miskolcnak 1901-ben másik zsinagógája is épült, a Pálóczy utcában, ez egy kupolás, kéttornyú épület volt. 1963-ban lebontották.
Az 1920-as népszámlálás idején Miskolcon körülbelül 10 000 zsidó vallású élt (a teljes népesség 16,5%-a), de nagy részük a holokauszt áldozata lett, és napjainkban körülbelül 500-an élnek a városban. A holokauszt áldozatainak a zsinagóga Déryné úti bejáratánál (valamint az Arany János utcában, az egykori gettó helyén) lévő emléktáblák állítanak emléket.
Based on work by 