Millenniumi emlékmű

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Árpád vezér, háttérben (jobbra) a tudás és a dicsőség alakjai

A Millenniumi emlékmű Budapesten, a városligeti Hősök terén található, egy különleges ünnep, a magyar honfoglalás ezeréves jubileumára szánt számtalan építészeti és városfejlesztési beruházások (Ferenc József híd, Nagykörút, Millenniumi földalatti, Országház, minisztériumok, bíróságok, szállodák, színházak, vásárcsarnokok, sportlétesítmények egész sora) mintegy megkoronázására épült.

[szerkesztés] Története

A magyar honfoglalás ezeréves jubileumára szánt szoboregyüttest 1896-ban kezdték építeni, nem kis részben azért is, hogy demonstrálja, a magyarok is képesek olyan önálló gazdasági, tudományos és művészeti alkotásokat felmutatni, amikre az egész világ felfigyelhet. Részei az egész magyar történelem szinte minden fontos részletét felidézik. A szoboreggyüttes 1906-ban, a négy allegórikus szobor (Háború, Béke, Munka és Jólét, Tudás és dicsőség) felhelyezésével készült el. A bronzszobrokat Zala György tervezte és kivitelte, közülük a Gábriel-szobor elnyerte az 1900-as párizsi világkiállítás nagydíját is.

A szoborcsoport elé helyezték el az első világháborús hősök tiszteletére készült Hősök emlékkövét, melyet 1929. május 26-án, a hősök napján avatott fel Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. Bár a világháború veszteségei ihlették, mégsem katonasír, ugyanakkor nem is világháborús emlékmű. Az eredeti kő a II. világháborúban megsérült, majd az utána következő kommunista fordulat során (a Millenniumi emlékmű Habsburg uralkodóházból származó királyok szobraival együtt) a pártvezetés megsemmisítette. Bár a szobrokat hamar visszarakták, a hősök emlékköve csak 1956 tavaszán került vissza eredeti helyére. A Gebhardt Béla tervei nyomán készült 2,4 méter széles, 4,5 méter hosszú és 0,5 méter magas monolit kőtömb 1956. április 3-án, katonai tiszteletadás keretében zajlott.

A teljes Millenniumi emlékmű a Hősök emlékkövével együtt 2000-2001-ben teljes rekonstrukción esett át, és 2001. augusztus 18-án ismét felavatták, egyúttal a Hősök emlékkövét az orsszággyűlés 2001-ben (2001. évi LXIII. törvény) nemzeti emlékhellyé nyilvánította. Ekkor került az oldalára a következő felirat: Hőseink emlékére.

[szerkesztés] Leírása

Az emlékmű eklektikus stílusban épült, félköríves alakban, 85 méter széles, 25 m mély, magassága 13 m, a két szárny között a távolság 20 méter. Az oszlopok között a bal és a jobb szárnyon a magyar történelem 7-7 neves személyiségének bronz szobra áll, míg a nyitott szoborfülkék kőlábazatán elhelyezett dombormű az adott személyiség korára vagy tevékenységére jellemző történelmi jelenetet ábrázol.

Középen a 36 méter magas oszlopon a győzelem géniusza, a kitárt szárnyú Gábriel arkangyal szobra áll, mely közel 5 méter magas, egyik kezében a magyar koronát, a másikban kettős keresztet emeli a magasba, épp úgy, ahogy a legenda szerint az államalapító, Szent István álmában tette. Az oszlop talapzatánál a honfoglaló hét vezér, élükön Árpád fejedelemmel, míg az oszlopcsarnokok sarokpillérein, belül, egymással szemben, a két pantheon tetején a Háború és a Béke kétlovas kocsija, kívül a Munka és a Jólét, illetve a Tudás és a Dicsőség allegorikus bronzfigurái állnak.

A pantheonok tagjai balról jobbra haladva:

Bal szárny: I. (Szent) István, I. (Szent) László, Könyves Kálmán, II. András, IV. Béla, Károly Róbert, I. (Nagy) Lajos

Jobb szárny: Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos.