Mihályfa
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Nyugat-Dunántúl |
| Megye | Zala |
| Kistérség | Zalaszentgróti |
| Rang | község
|
| Terület | 12,07 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 8341 |
| Körzethívószám | 83 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Mihályfa Zala megye északkeleti részén, Zalaszentgrót és Sümeg között fekvő község.
[szerkesztés] Közlekedés
A település a Sümeg–Mihályfa–Szalapa mellékúton fekszik. Összeköttetésben áll továbbá Óhíd községgel is.
[szerkesztés] Története
A település neve 1340-ben bukkant fel oklevelekben Mihalfalwa néven. Egy 1382-ben a zalavári konvent előtt kötött birtokeladási szerződés latin szövegében található Mihalfalwa neve ismét. A község több, a középkor folymaán elpusztult település területét olvasztota magába. Legendás népi hagyományként él még ma is, hogy a községtől keletre egy kisebb falu állott, melynek neve Misefa. Az Erzsébet malom környékén szintén falu volt. A tatárok pusztítása után egy okos Mihály nevű birtokos a két kis falu lakóit arra kérte, hogy a felperzselt faluk között építsenek egy új falut. A nép hálából ezt a falut Mihályfalvának nevezte el. Ezt a legendát írásos emlékek és ásatások is igazolják. Így az Erzsébeti dűlő területén volt Szenterzsébetfalu, melyet a XVI. század közepén a török felégetett. Tótvár major mellett volt a hajdani Szentmárton község és a Bécsi mező Újbécs falu maradványait őrzi. Az elsődleges Myhalfalwa névváltozatot a Mihály személynévnek és a birtokos személyraggal ellátott falu főnévnek az összetétele. Az útótag idővel rövidült, így lett Mihályfa.
1340 Myhalfalwa 1870 Sümegmihályfa 1900 Zalamihályfa 1909 Mihályfa
MIHÁLYFA TÖRTÉNETE == Alfejezet címe ==A falu területe a magyar honfoglalás előtt is kultúrterület volt. A VI. és V. századi római sírok leletei is bizonyítják, melyeket 1959 tavaszán tártak fel. A területet az avarok, szlávok, majd a IX. században pedig Árpád magyarjai szállták meg. Már XV. században nemesi falu.
1573-ban török megszállás alatt állott. 1590-ben 12 egytelkes nemesek lakják a falut. 1681-ben jegyzik fel a települést lakatlannak, de 1692-ben már ismét lakott. 1700-ban csak 8 a nemesi családok száma. 1720-ban tartott nemesi vizsgálat szerint a község még mindig aviális hely volt, ami azt jelentette lakói kizárólag nemesek, vagy nemesi telkekre telepített jobbágyok voltak.
Based on work by