Melléknévi igenév

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A melléknévi igenév (idegen szóval particípium) a leíró nyelvészet szerint igéből képzett, melléknévi szerepben álló szófaj.

Tartalomjegyzék

1 Kétarcúsága
2 Fajtái
3 Jelentése
4 Mondatbeli szerepe
- 4.1 Megkülönböztetése a melléknevektől
5 A -ható/-hető kérdése
6 Lásd még

[szerkesztés] Kétarcúsága

Egyszerűen fogalmazva a melléknévi igenév az ige és a melléknév tulajdonságait ötvözi, de kétféle arculata valójában elkülöníthető: „felfelé”, a felette álló elem felé melléknévként viselkedik (pl. olvasó fiú vö. csendes fiú), de „lefelé”, a neki alárendelt elem szempontjából igeként (pl. könyvet olvasó vö. könyvet olvas).

[szerkesztés] Fajtái

A mai magyar nyelvben hagyományosan háromféle melléknévi igenevet szoktak megkülönböztetni: a folyamatos, a befejezett és a beálló melléknévi igenevet. A folyamatos melléknévi igenév képzője az -ó/ő, a befejezetté a múlt idő jelével megegyező alakú -(O)t(t), a beállóé az -andó/endő.

[szerkesztés] Jelentése

Fontos észrevenni, hogy a folyamatos melléknévi igenév aktív, míg a befejezett és a beálló melléknévi igenév általában passzív jelentésű:

az olvasó fiú – a fiú, aki olvas
az olvasott könyv – a könyv, amelyet olvasnak
az olvasandó könyv – a könyv, amelyet olvasni kell.

Rendszerszerű kivételek az intranzitív igéből képzett igenevek: világgá ment királyfi, eljövendő évek. Más típusú kivétel, ritka strukturális homonímia a sokat látott ember:

'az ember, aki sokat látott',
'az ember, akit sokat látnak'

amely az ige tranzitivitásával és a sokat szó poliszémiájával magyarázható.

[szerkesztés] Mondatbeli szerepe

A melléknévi igenév mondatbeli szerepe a melléknévéhez hasonló:

lehet jelző (az olvasó fiú),
valamint – elsősorban a befejezett és a beálló melléknévi igenév – névszói állítmány (ez a példa jól ismert).

Névszói állítmányi használata a nyelvművelő szakirodalom megbélyegző gyakorlata ellenére (Szathmári István elnevezésével „tötö-nyelv”) terjedőben van, pl. *Ez a probléma megoldott., ehelyett: Ez a probléma meg van oldva. – A beálló melléknévi igenévre hasonló (folklorizálódott) nyelvhelyességi szabály vonatkozik, „az -andó/-endő a magyarban nem használandó”, de ez a szerkesztésmód a magyarban nem is jellemző.

[szerkesztés] Megkülönböztetése a melléknevektől

A melléknévi igenevekből melléknevek, valamint főnevek válhatnak, pl. tanító. Esetenként a melléknévi igenév és a melléknév jelentése élesen eltér egymástól:

kiváló: pl. (a vízből) kiváló (anyagok) (melléknévi igenévként), ill. kiváló (melléknévként, 'nagyszerű' jelentésben)
ápolt: pl. ápolt (haj) (melléknévi igenév vagy melléknév, 'gondozott, tiszta' jelentésben) és ápolt (főnév, 'kórházi beteg' jelentésben)

A melléknévi igenevet a közönséges melléknevektől az igei tőre jellemző vonzatok megtartása különbözteti meg: sokat látott, jól ismert stb.

[szerkesztés] A -ható/-hető kérdése

A hagyományos elemzés szerint nem tartoznak a melléknévi igenevek közé a -ható/-hető képzővel ellátott alakok. Ez részben azzal magyarázható, hogy latin mintára a kategorizáció implicit szempontja a nyelvtani idő (előidejűség, egyidejűség, utóidejűség), amiből három – és nem több – alosztály adódik. A latinban a beálló melléknévi igenévnek valóban van utóidejű jelentésű aktív alakja: amaturus jelentése 'szeretni készülő', és mint láttuk, a magyarban is előfordul külön aktív alak híján az -andó/-endő ilyen használata: eljövendő évek 'évek, amelyek el fognak jönni'. Azonban tárgyas igék esetében nem utóidejűséggel, hanem a kell-nek megfelelő modális jelentéssel találkozunk, amivel jól párhuzamba állítható volna a lehet jelentését implikáló, ugyancsak passzív -ható/hető. Az alternatív osztályozás tehát modális jelentés nélküli és modális jelentésű passzív melléknévi igeneveket különböztetne meg (olvasott, illetve olvasható/olvasandó), az időviszony és az aspektus szerepét pedig jellemzően az aktív particípiumokra korlátozná.