Martin Walser

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Martin Walser (Németország, Bajorország, Wasserburg am Bodensee, 1927. március 27. – ) német dráma- és regényíró.

[szerkesztés] Élete

Szülei wasserburgi fogadósok voltak. Gyermekkori környezetét dolgozta fel a Szökőkút (Ein springender Brunnen) című regényében. 1938-tól 1943-ig Lindau-ba járt középiskolába, és egy légelhárító osztagnál szolgált. A világháború végét a Wehrmacht katonájaként élte meg. Folytatta tanulmányait, 1946-ban érettségizett le. Később irodalmat, történelmet és filozófiát hallgatott Regensburgban és Tübingenben. 1951-ben doktorált Franz Kafka-ból.

Egyetemi tanulmányai során Walser tudósítóként dolgozott és hangjátékokat kezdett írni. 1950-ben elvette feleségül Katharina „Käthe” Neuner-Jehlét, akivel közösen négy lánygyermeke született.

1953-tól kezdve rendszeres vendége volt a Gruppe 47 üléseinek. Első regénye, az Ehen in Philippsburg 1957-ben jelent meg, és rögtön nagy sikert aratott. Ettől kezdve szabadfoglalkozású íróként dolgozott, előbb Friedrichshafenben, majd Nußdorfban, ahol ma is él.

A hatvanas években sok értelmiségihez hasonlóan ő is támogatta Willy Brandt kancellárrá választását. A hetvenes években a vietnámi háború ellen szólalt fel, majd rövid ideig a Német Kommunista Párt (DKP) szimpatizánsaként tartották számon, ám párttag sosem volt. A nyolcvanas években egyre gyakrabban beszélt a német újraegyesítséről, amiről nem szeretett volna lemondani. Így annak bekövetkezésekor sokan prófétaként tekintettek rá.

2004-ben, a kiadóvezető Siegfried Unseld halálát követően elhagyta régi kiadóját, a frankfurti Suhrkamp Verlagot és átment a Rowohlt Verlaghoz.