Magyarországi szlovének

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Magyarországi szlovének: Közismertebb nevükön vendek. Jelenleg hat községben (Felsőszölnök, Apátistvánfalva, Alsószölnök, Kétvölgy, Orfalu, Szakonyfalu) és Szentgotthárdon élnek. Az itteni szlovének száma háromezer fő körül van. A Rábamentén kívül Szombathelyen, Mosonmagyaróváron, Budapesten, Somogy megyében (somogyi szlovének) Taranyban is élnek, így becsült számuk összesen 5000 fő lehet. Külföldön is sokuk él, de azoknak a számát még csak körülbelül sem lehet meghatározni.

[szerkesztés] Lakóhelyük, életkörülményeik

A magyarországi szlovének lakóhelye a 94 km² területű Vendvidék, melyen ma szűkebb értelemben közvetlenül a Rába folyó mellett elterülő dombos tájegységet értik.

A magyarországi szlovén községek gazdasági központja Szentgotthárd. Az egykor volt dohánygyár, óragyár, kaszagyár, téglagyár, selyemgyár rengeteg szlovénnek adott munkát. Miután legtöbbjük bezárt, a helyiek munkaviszonya is megszűnt. Képzettség híján csak néhány embernek sikerült az új gyárakban elhelyezkednie. A magyarországi szlovének többsége ma is mezőgazdasággal foglalkozik. Nagy az alulképzettség, sokan küszködnek megélhetési gondokkal.

Ma egyre fogyatkozik a szlovén népesség száma. Ennek oka, hogy a gyerekek nem tanulják anyanyelvüket, egymás közt inkább magyarul társalognak és az iskolában is a szlovén irodalmi nyelvet oktatják amelyet nehezen sajátítanak el. Hiányzik amellett a nemzetiségi tudatuk is, olykor nem merik felvállalni, félve attól, hogy a környezetük kitaszítja őket etnikumuk miatt, máskor egyáltalán nem is akarják, ennek meg oka lehet a mai tömegmédia és digitális világ, amely nagyban elvonja a gyerekek figyelmét ettől. Amellett a fiatalok kitelepülnek a jobb megélhetés reményében városokba, vagy külföldre.

[szerkesztés] Nyelv

A magyarországi szlovének a vend nyelvjárást beszélik, amely elszigeteltsége révén nagyon archaikus, ősi szláv elemeket is megőrzött, és hasonlóságot mutat a horvát, sőt részint az orosz nyelvvel is. Bár nyelvük archaizálódott és átalakult a magyarokkal való több mint egy évezredes együttélés során, de azért még mindig nagyon hasonlít a szlovén irodalmi nyelvre.

[szerkesztés] Kultúra

A vendek kultúrája nagyon színes, nagyon sok eleme magyar, illetve német eredetre vall, de vannak önálló motívumok is. A magyar néphagyományokhoz hasonlóan járnak betlehemesek, mikulások, lucázók, stb. A vendek legismertebb saját hagyománya a rönkhúzás.

Népmeséikre a magyarok hatottak, akárcsak a szlovéniai mesékre is, hisz ott például megjelenik Mátyás király is. A vend mesékben Mátyás király ugyan nem szerepel, de elbeszélésmódjuk, tartalmuk és befejezésük a magyar népmesékhez áll közel.

Néptáncaik a stájer hagyományokat tükrözik. Német az ájnccvajdraj, míg a Rozinka és Rejzka táncokat a stájervidéki szlovének is táncolják. Új típusú a polka és volcer.

Népdalaik szintén a szlovéniai Prelikja tájegységgel mutatnak rokonságot.

Szentgotthárdon, a szintén szlovén alapítású Lipa étteremben működik a Szlovén Információs és Kulturális Központ, itt székel a Radio Monoster és a Porabje (Rábavidék) újság szerkesztősége is.

[szerkesztés] A magyarországi szlovének története

[szerkesztés] Középkor

A szlovének már a 6. században, a magyarok előtt letelepültek az avarokkal a Balatontól délre eső vidékekre. Jelenleg az egyetlen őslakos népcsoport a Kárpát-medence nyugati részén, amely ma is itt él. Mikor a frankok az avarokat leverték és elfoglalták a Dunántúlt (Pannóniát), a szlovének is az ő hatalmuk alá kerültek és számukat Karantániából érkező szlovén népcsoportok még tovább gyarapították. Elsődlegesen a Nyugat-Dunántúl (Alsó-Pannónia) földjét népesítették be, s már a 6. század óta földműveléssel foglalkoztak. Ez a terület hűbéres fejedelemség lett a morva Pribina vezetése alatt.

Ezekből az időkből való a II. freisingi nyelvemlék, amely megőrizte a legrégibb szlovén szót, a mirski-t, amely egy prédikációban maradt fenn.

Az Itáliából visszatért magyarok 900-ban elfoglalták a Dunántúlt és előlük a szlovének többsége kimenekült az országból. A Balaton mentén élők beolvadtak a magyarságba, a Mura és Dráva mentén továbbra is élt, bár kissé elenyésző számban szlovén lakosság.

A Szent Istvánt követő időkben megint megemelkedett számuk a Német-római Birodalom területén levő Krajna és Stájerország területéről áttelepült szlovének révén. A Mura mellől kitelepülők aztán benépesítették Zala déli vidékeit illetve Somogyot a 16. századtól, és egyes csoportjaik Horvátországba, Szlavóniába is költöztek. A népesség növekedésnek újabb lendületet adott az is, hogy az 1183-ban alapított szentgotthárdi ciszterci apátság szerzetesei a Rába mellett elterülő nagyon ritkán lakott vidékeikre nagyszámú szlovén parasztot telepítettek be Krajnából, Stájerföldről és a horvát területekről. Az általuk alapított majorokból keletkeztek azok a szlovén települések, amelyek még ma is Magyarországhoz tartoznak.

[szerkesztés] Újkor

Minthogy a magyarországi szlovének a magyar királyok alatvalói voltak évszázadokig, jóformán semmi kapcsolatuk nem volt a német uralom alatt levő szlovénekkel, akiket a Német-római Birodalom uralt, s kapcsolatba kerültek reformációval és megindultak a polgári fejlődés útján.

A török háborúk korszaka Magyarországon ugyanakkor nemcsak a magyarság létszámának megcsappanását eredményezte, hanem a szlovénekét is. A 18. századra lakóhelyük, a Tótság már csak a Muravidékre korlátozódott, betelepülések a határontúlról nem voltak szlovén részről. A Rába melletti községekben a török betörések során megfogyatkozott lakosság feltöltésére érkezett német lakosság, mint Apátistávnfalvára, de ezek idővel elszlovénosodtak. Alsószölnökön (amit szintén sújtott a török, sőt tatár pusztítás), addig német volt a meghatározó etnikum, most a környékről áttelepült szlovének alkották lakosságának nagyobb részét.

A 18. század végén a tótsági papi értelmiség az itteni szlávság őseit a windisch-vend szóból kiindulva a népvándorláskori vandálokig vezette vissza, ezt követően egy sor elmélet született még erről, amely mást és mást fogalmaz meg a nép eredetét illetően.

Kossics József felsőszölnöki plébános írásaiban nevezi először szlovéneknek őket, minthogy anyanyelvükön önmagukat slovencinek mondják, de továbbra is a vandálok (,,vandalusok) utódainak tartja őket. Bitnitz Lajos ezeket az ismereteket és további alapos kutatásokat fölhasználva igazolta először szlovén mivoltukat.

A vend elnevezés is csak a 19. században vált használatossá, a vidéket pedig csak a század közepétől hívják Vendvidéknek, ugyanakkor a tót kifejezés egészen a 20. századig fennmaradt. A magyarországi szlovének egyik részének másik magyar elnevezése a bömhéc.

Az hogy a magyarországi szlovéneket vendeknek nevezték, politikai számításokból kifolyólag tették, az illírizmus és a pánszlávizmus megállítására és korántsem mellékesen a nemzetiség asszimilálása végett.

Az 1848–49-es szabadságharc idején és az azt megelőző időkben volt napirenden a ,,vendkérdés", ahol két ellentétes tábort szokás emlegetni: az egyik a szlovén, a másik ennek ellenkezőjét képviselte. A katolikus lelkészek és híveik a szabadságharc alatt a szintén katolikus Habsburgokat támogatták, az evangélikusok Kardos János vezetésével Kossuth Lajos oldalán álltak, pusztán csak azért, hogy megtarthassák evangélikus vallásukat a katolikusokkal szemben.

A szabadságharc alatt a szlovénség nem vett részt a magyarellenes nemzetiségi felkelésekben. A honvédseregben sorozás útján, vagy a német nemzetiségűek helyetteseként küzdöttek szlovének az osztrákok és a horvátok ellen, Lendvában pedig szlovénekből nemzetőrség is verbuválódott. A háború alatt és után az osztrákok is sokat besoroztak erőszakkal a császári seregekbe, akik elkerültek a piemonti (1859), a dán (1864) és a porosz háborúba (1866).

Az önkényuralom éveiben a vita elhalkult, majd a kiegyezés után vették elő, mikor a magyar politikai vezetés a nmezetiségek teljes beolvasztására törekedett. A magyar politikusok követelték a szlovénektől, hogy vallják magukat vendeknek és vendszlovéneknek, és megkezdték a muramenti községek szláv eredetű neveinek is a magyarosítását. Kezdetben oktathattak vend nyelvjárásban és születtek ezen a nyelven könyvek, folyóiratok, stb., de 1907-től bevezették a magyar nyelvű oktatást Apponyi Albert révén, a tanintézményekben, ami így tökéletes asszimiláló hely lett.

[szerkesztés] A két világháború között

Az idő múlásával a tudósok sorra fogadták el e nemzetiség szlovén származását, közülük kimagasló egyéniségek, mint Dr. Pável Ágoston (1886-1946). Alapvető változtatások mégsem történtek.

Pável Ágoston 1930 körül. A túdós-író máig a legnagyobb hatású személyiség a magyarországi szlovénekkel foglalkozó tudományban. Műveiben nagyon meggyőzően igazolja a vendek szlovén származását.

Trianon után kelt életre újra a "vend nem szlovén" teória. A szélsőjobboldali és revizionista történészek hozzák újból elő és ehhez támogatásul a magyar revíziós politika. Mikola Sándor egyetemi professzor dolgozott ki egy olyan elméletet (mindenféle alapos bizonyítás nélkül!), amely azt mondja ki, hogy a magyarországi vendek a kelták leszármazottai. A vendkérdés nyomós érvként szolgált a Trianon előtti határok visszaállításáért küzdőknek ahhoz is, hogy a Muravidéket visszacsatoltassák Magyarországhoz, mert akkor lakóikat érdekeik nem Szlovénia népéhez kötik.

Amellett tény, hogy a délszláv egységet hirdető jugoszláv vezetők és híveik igyekeztek a magyarországi szlovéneket a magyarok ellen agitálni, de azok nem rokonszenveztek velük, ám csak azért nem, mert náluknál sokkalta jobban féltek a magyar hatósági szervektől!

[szerkesztés] 1945-től

A II. világháborút követően elfogadták az etnikum szlovén származását. A határ közelsége miatt a terület nagyon sokáig elzárt volt a külvilágtól, a hazafelé tartókat állandóan igazoltatták.

A rendszerváltás után megalakult a Magyarországi Szlovének Önkormányzata, de 1992-ben megszerveződött annak ellentábora a Vend Szövetség is, amely a helyiek nem szlovén mivoltát hivatott újból bebizonyítani. A szervezet azóta megszűnt, de jelenleg is vannak olyan egyének akik (ráadásul magyarok) minden eszközt megragadva próbálják céljukat elérni, de az általuk felhozott (jobbára revizíós) dokumentumok teljesmértékben megcáfolhatók, sőt néha hamisak. Az egészből azt a következtetést lehet levonni, hogy a vendek eredetét illető kérdés nem bír tudományos jelleggel, sokkalta inkább önös politikai érdekeket szolgál ki. Napjainkban is találunk könyvekben, iratokban és az interneten effajta félrevezető adatokat a szlovénekről, amelyek tévesen informálják az embereket és gyakorta rossz véleményeket alakítanak ki a vendekről.

[szerkesztés] Magyarországi szlovénok családnevei

A szlovének közt a sok évszázados zártság révén nagyon sok az azonos családnevű. A Vendvidéken ismert vezetéknevek kb. 90%-a nagyon régi az anyakönyvek és hajdani feudális iratok tanúsága szerint. Egyesek a 14. században is feltűnnek, vagy épp azoknak az elődeik.

A nevek gyakorisága a történelem folyamán különbözőképp alkakult: a korábban még nagyon gyakori famíliák létszáma az idők folyamán, különösen a török hódoltság alatt, mely együtt járt az emberrablásokkal és gyilkosságokkal, drasztikusan csökkent, míg másoké a török idők végezte után megnőtt.

Sok családnév ejtése és írása különféleképpen változott: egyes neveknek legalább hat-hét különféle módosulata is ismert. Ennek oka, hogy a családok különféleképp ejtették neveiket - olykor minden generáció másként -, sőt a plébániákon a múlt századokban rengeteg német vagy német származású jegyző dolgozott, akik sokszor félreértették, elírták a szláv családneveket. Ugyanakkor a papok közt is sok volt a más nemzetiségű (németek, magyarok, horvátok).

[szerkesztés] Szlovén családnevek névsora

Egyes családok (pl. Trájber) voltaképp német eredetűek, de a szlovénokkal való érintekezés folytán elszlovénosodtak, s nagyon gyakori famíliákká váltak a magyarországi szlovénok között. Ezeket a neveket csillag jelöli, a leggyakoribb nevek vastagon szedettek, s egyes változataik is szerepelnek. Néhány családnév megtalálható Zala megyében is, többségük közel a szlovén határmenti falvakban, amelyek arra törzsgyökeres családok, de már magyarul beszélők.

Egyes ritka családnevek a Muravidéken (Prekmurje) módfelett nagyszámban fordulnak elő.

Magyarországi szlovén nevek névsora, alfabetikus sorrendben:

• Bajzek
• Balajcz, Balaicz
• Barabás
• Barbarics
• Barbér
• Bartakovics
• Bedi
• Bedics
• Bokán
• Borovnyák, Borovnják
• Bucsek
• Csapi
• Császár
• Cser
• Cserpnyák, Csrpnyák, Csernyák
• Csicsek
• Csernkó, Csrnkó
• Csuk
• Domiter
• Domján, Dobján
• Doncsecz, Dancsecz, Doncsecs, Dancsecs, Doncsesz, Dancsesz
• Drávecz
• Embersics
• Farics
• Forján
• Gaál*
• Gáspár
• Gécsek, Gyécsek
• Gmeindl, Gemidl*
• Gárbecz
• Grebenár*
• Hanzsek
• Hodács
• Holecz
• Hompasz
• Hujber
• Jakab
• Kalmár, Kalamár
• Kercsmár, Krcsmár
• Kerécz
• Kern*
• Kljuber
• Koczján
• Korpics
• Koszár, Kozár
• Koszednár
• Kovács
• Kozó
• Krajczár
• Krányecz
• Küplen
• Kürnyek, Kürnjek
• Küzmics
• Labricz, Labritz, Librecz, Libretz*
• Lovenyák, Lovenják
• Majczán
• Mankos
• Merkli, Merklin, Merkl, Mrkl, Mrkli, Markli*
• Mesics
• Moldován
• Monek
• Mukics
• Nemes
• Oreovecz, Orovecz
• Pável
• Pavlics
• Pojbics
• Repnyák
• Rogán
• Ropos, Rapos
• Rüsics, Rusics
• Serfecz
• Simon
• Skapper, Skaper*
• Skerlák, Skrlák
• Slebics, Zslebics
• Slemmer*
• Sömenek, Sömönek
• Stájer, Steier*
• Sulics
• Szkledár
• Szukics
• Szupper*
• Szvétecz
• Talabár
• Tek
• Terplán, Trplán
• Trájber, Trajbár, Treiber*
• Vogrincsics
• Zankócs
• Závecz, Zavecz
• Zétek
• Zrim
• Zrinszki
• Zsámpár

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Kozár Mária: A magyarországi szlovének néprajzi szótára, Szentgotthárd-Monoster 1996.