Magyar Kommunista Munkáspárt

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Magyar Kommunista Munkáspárt
Elnöke	Thürmer Gyula
Elnök-helyettese
Alelnök(ök)	Karacs Lajosné, Vajda János
Frakcióvezető
Alapítva	1989. december 17.
Székház	1082 Budapest, VIII. Baross u. 61.
Politikai ideológia	marxista-leninista
Pártszín(ek)	vörös
Parlamenti jelenlét	-
Weboldal	http://www.munkaspart.hu

1989-ben megtörtént a rendszerváltás. Az addig egyeduralkodó Magyar Szocialista Munkáspárt mellett megjelentek újabb társadalmi szervezetek és pártok. Világossá vált, hogy az akkori helyzetet nem lehet tovább tartani. A párton belül szakadás jelei mutatkoztak meg: voltak, akiket megérintett a rendszerváltás szele, és a szociáldemokrácia útjára lépve akartak továbbhaladni, és voltak, akik a régi elvek mellett kiállva kívántak továbbra is helytállni az újonnan kialakuló többpártrendszerben. A kérdést végül az 1989. október 7-i kongresszuson (amely sorban a XIV. lenne, de nem viselt sorszámot) döntötték el, amikor is a párt két részre szakadt. A reformer rész kivált, és Magyar Szocialista Párt (MSZP) működött tovább, míg a marxista-leninista elvek követői maradtak az MSZMP berkein belül. Egy kormányhatározat, miszerint a párt jogutódja az MSZP, eltaszítja az új MSZMP-t a hatalom közeléből, egyben teljesen ki is semmizi azt, hiszen mindent át kellett adniuk. (Erre mondták azt később, a legkevésbé sem tréfásan, hogy az MSZP kapta a tőkét, a Munkáspárt pedig Marxot). December 17-én az újjászerveződött párt megtartotta első kongresszusát, melyet Marosán György nyitott meg. Ekkor alakítják át a struktúrát is: a párt alapjául immár az alapszervezetek számítanak, megreformálják a megyei és az országos szintű irányítási szerveket. A párt ekkor keletkezett önmeghatározása a következő: “marxista politikai párt, amely magáénak vallja a magyar nép haladó történelmi vívmányait, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom időtálló értékeit, a kommunista és a baloldali szociáldemokrata hagyományok folytatója. Része a nemzetközi munkásmozgalomnak, együttműködik a kommunista, baloldali szociáldemokrata és más haladó pártokkal. Képviseli a munkások, a szövetkezeti parasztság, a szellemi dolgozók, a saját munkájukból élő kistulajdonosok, a nyugdíjasok érdekeit. Tevékenységében tiszteletben tartja az Alkotmányt, a pártok működését szabályozó törvényt. Védi a dolgozóknak a szocializmus építésében elért eredményeit.” Ugyanekkor választják a párt elnökéül Thürmer Gyulát. Az 1990-es választásokon a párt 3,68%-ot ér el, a bejutási küszöb azonban 4%, így kimaradnak. Később ezt, teljesen illogikusan, 5%-ra emelik. 1990-ben rendezik meg az első Kádár-megemlékezést a Kerepesi temetőben, amelyet azóta minden évben megrendeznek július első szombatján. A párt 1993-ban veszi fel a Munkáspárt nevet, ugyanebben az évben tiltott önkényuralmi jelképpé nyilvánítják a sarló-kalapácsot és a vörös csillagot. Az Antall-kormány alatt felkorbácsolódott antikommunista közhangulatot a párt is megsínyli, ugyanakkor egyre többen kezdenek kiábrándulni a rendszerváltás által beköszöntött új világból, amely ismételten nöeli a párt szimpatizánsainak arányát. Ekkoriban romlik meg a Munkáspárt és az MSZP viszonya is. Az MSZP állítja be magát a kádári örökség továbbvivőjének, míg a Munkáspárt lesz a bűnbak. Ennek ellenére 1994-ben 3,29%-os eredménnyel végeznek a választáson, amely az időközben 5%-osra felemelt limit miatt nem elég, de ekkortájt még mutatja a párt viszonylagos népszerűségét. Ott vannak a párttagok a szakszervezetek mellett. Ott vannak akkor is, amikor az egész ország a Bokros-csomag ellen tiltakozik. Ugyanakkor az 1998-as választásokon mégis csak 2,25%-os eredményt érnek el, ami talán annak is köszönhető, hogy az ország a leghangosabban tiltakozó pártot (jelen esetben a FIDESZ-t) támogatta.