Mágnesség

A mágnesesség fizikai fogalom, mely bizonyos testek egymás közötti vonzó és taszító képességére utal. A mágnesesség egy irányba mozgó elektronok hatására jön létre, így speciálisan rendezett anyagok, vagy elektromos áram által átjárt vezető körül keletkezik mágneses erőtér. Néhány jól ismert anyaggal, mint a vas vagy magnetit azonosíthatjuk ezt a hatást. A mágnesesség az elektromágneses kölcsönhatás egyik megjelenési formája.

[szerkesztés] Története

Az ókori Kínában a Han kor elején már ismert volt a Sinanshao „délt irányító kanál”. Ez volt az iránytű őse. Geomanciánál, vagyis föld-jóslásnál használták, ez a ma is népszerű Feng shui része. Az iránytűt arab kereskedők juttatták el Európába.

A görög és kínai kultúrában mágikusnak tartották, hogy a mágnessel vasat lehet vonzani, és hogy bizonyos mágnesek taszítanak. Kínában felismerték, hogy a mágnes mindig egy irányba áll be, tehát tájolásra alkalmas, és mágnesezés után a vas is hat más vasakra. Kínában mérték, hogy hány tűt tud felemelni, ez alapján minőségi kategóriák voltak. Ezen ismeretek segítségével a kínaiak pontos navigációra alkalmas iránytűt tudtak készíteni, felismerték a mágneses és a csillagászati észak eltérését. Valamikor a 7. és 10. század között megjelent a tű alakú mozgórész. A mágneses tulajdonságú magnetit ásvány, a görög Magnészia városról kapta nevét.

1600-ban W. Gilbert, I. Erzsébet angol királynő udvari orvosa ismerte fel, hogy a Föld maga hatalmas mágnesnek tekinthető, ezzel a bűvös hatás tudományos magyarázatára leltek. Később M. V. Lomonoszov orosz tudós látta szükségesnek a mágnesesség atomi szinten való magyarázatát.