Leon Max Lederman

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Leon Max Lederman (New York, 1922. július 15.-) amerikai kísérleti részecskefizikus.

Tartalomjegyzék

1 Életpályája
2 Magyarul megjelent könyve
3 Családja
4 Díjai
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Életpályája

Ph.D. fokozatát fizikából szerezte a New York-i Columbia Egyetemen 1951-ben. Ezután 28 évig, 1979-ig ott dolgozott, ezalatt 50 Ph.D. hallgatója volt. 1958-ban lett professzor. Első kutatóévét a CERN-ben töltötte a g-2 kísérlet csoportjának szervezésével.

1979 és 1989 között a Fermilab igazgatója volt. Ő felügyelte az első szupravezető szinkrotron építését és használatát.

1960 és 1962 között kétneutrínó-kísérlet: Melvin Schwartz-cal és Jack Steinbergerrel és több kollégájával együtt először sikerült mesterségesen neutrínónyalábot előállítaniuk, és tisztázniuk, hogy nem csak egyfajta neutrínó létezik, hanem mindkét akkor ismert töltött leptonhoz, az elektronhoz és a müonhoz is tartozik egy. Ez vezetett ahhoz a standard modellben alapvető felismeréshez, hogy az elemi részecskék családokba sorolhatóak.

1988-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazták hármójukat "a neutrínónyaláb módszerért, és a müonneutrínó felfedezésével a leptonok dublet szerkezetének kimutatásáért"

1986-ban megalapította az Illinoisi Matematikai és Tudományos Akadémiát, egy hároméves bentlakásos iskolát Illionis állam tehetséges gyermekei számára.

[szerkesztés] Magyarul megjelent könyve

Leon Lederman, Dick Teresi: Az isteni a-tom: Mi a kérdés, ha a válasz a világegyetem? (ISBN 9637546545) Typotex Kiadó, Bp. 2000

A fizika fejlődésének olvasmányos, tartalmas, regényszerű leírása, különös tekintettel a részecskefizikára. Sokat tudhatunk meg a gyorsítókról, a kísérletek lefolyásáról és a kísérleti eredményekről.