Légyölő galóca
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Amanita muscaria
|
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||
| Rendszertan | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Kettős latin név | ||||||||||||||||
| Amanita muscaria |
A légyölő galóca (Amanita muscaria) mérges gomba.
[szerkesztés] Elterjedése
Magyarországon nem sűrűn fordul elő, de az északi országokban olykor tömegesen terem. Az erdélyi hegyekben is nagyon gyakori, ott ma is használják légyirtásra.
[szerkesztés] Élettani hatása
Méreganyaga az iboténsav és a muszkarin, amelyek az idegrendszert támadják. Kis elfogyasztott mennyiség általában nem okoz halált, de károsítja a májat. Több termőtest elfogyasztása már halált okoz. A fogyasztás után 1/2 - 3 órával jelentkeznek a részegségszerű tünetek, majd a gyomor- és bélpanaszok. Érdekes tudni erről a gombáról, hogy egyrészt papírra kenve légyölő anyagnak használták, innen ered a neve. Másrészt ennek kis darabjait használták az északi népek sámánjai ahhoz, hogy transzba essenek. Herodótusz ír az amürgoszi szkítákról, akiket haumavarga (haoma-ivó) szakáknak nevez. A haoma egy révült állapotot előidéző ital volt, amelyet légyölő galócából készítettek.
Otthon nem ajánlatos kipróbálni!
Based on work by