Korčula

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Korčula (olaszul Curzola, görögül Korkyra, latinul Corcyra Nigra): város és sziget Horvátországban Közép-Dalmáciában Dubrovnik-Neretva megyében.

Korčula

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Története
3 Látnivalók
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Korčula városa az azonos nevű sziget védett keleti partján fekszik ott, ahol a sziget legközelebb van a szárazföldhöz. Korčula az Adria hatodik legnagyobb szigete, területe 279 km2, 46,8 km hosszú és 7,8 km széles. 2001-ben teljes lakossága 17 038 volt, ezzel a legnépesebb adriai szigetnek számít.

[szerkesztés] Története

A szigeten már az újkőkorban is laktak emberek, amint ezt a megtalált temetkezések is mutatják. Az első települést valószínűleg a föníciaiak létesítették, őket a görögök követték, akik Knidosz néven alapítottal itt kolóniát. A sziget erdei kiváló alapanyagot adtak a hajóépítéshez és a sziget első nevét (Korkyra Melaina = Fekete Korfu) is feketefenyő erdeiről kapta. A római korban a sziget Dalmácia provincia része volt.

A 7. század-ban az avarok segédnépeiként szlávok érkeztek ide és a barbárok térhódításával egyidejűleg az itáliai eredetű lakosság elmenekült a szigetről. Később a szláv lakosság is kereszténnyé vált. A velencei kereskedőknek éves adót kellett fizetni a neretván kalózoknak a biztonságos hajózás érdekében. 998-ban a sziget Curzola néven velencei uralom alá került. II. Pietro Orseolo dózse felvette a Dalmácia hercege címet.

A 12. században a sziget felváltva volt magyar, genovai és velencei uralom alatt, 1255 után ismét a velencei uralom állandósult. 1254-ben - legalábbis a horvát kutatók véleménye szerint - itt született gazdag velencei családból Marco Polo a híres utazó is. 1298-ban Curzolánál győzte le a genovai sereg a velenceieket és ezzel hosszú időre kiszorította őket erről a területről. A csatában Marco Polo is fogságba esett és genovai börtönében írta le kínai útiélményeit. 1358-ban Curzola magyar birtok lett, 1413 és 1417 között a Dubrovniki Köztársasághoz tartozott, végül 1420-ban a Velencei Köztársaság fennhatósága alá helyezte magát. 1571-ben a lepantói tengeri csatában hősiesen védte meg magát a töröktől és a pápától elnyerte a ’’Fidelissima’’ jelzőt.

1797-től előbb francia, majd 1815-ben osztrák uralom alá került. A Monachia felbomlása után 1921-ig olasz birtok volt, majd Jugoszláviához csatolták. 1990-ben a független horvát állam része lett. A városnak 2001-ben 3232 lakosa volt.

[szerkesztés] Látnivalók

A Szent Márk templomot 1301-ben kezdték építeni, utoljára 1806-ban építették át.
A ferences kolostor gótikus keregőjével.
A korábbi velencei kormányzói palota.
Gazdag kereskedőcsaládok 15. és 16. századi palotái.
A városfalak és erődítményet