Kopula

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kopula a nyelvészetben az összetett mondatrészek segédszava, elsősorban ami az alanyt a névszói vagy határozói állítmánnyal köti össze (kopula: 'kötelék'), illetve azok a szószerkezetek, amelyek ebből származnak. A kopula gyakran a létige, de lehet a lesz, marad, múlik (valahány éves) igék származéka is.

Tartalomjegyzék

1 A magyarban
- 1.1 Összefüggés az állítmánnyal
- 1.2 Kopulatív igék
2 Más nyelvekben
3 Lásd még

[szerkesztés] A magyarban

[szerkesztés] Összefüggés az állítmánnyal

Az alábbi táblázatban az állítmány aláhúzva, a kopula félkövér betűkkel szerepel.

Igei állítmány	Mari biciklizik.	nincs kopula
Névszói állítmány	Mari ügyes ∅.	testetlen kopula (a legtöbb más nyelvben itt is megjelenik)
Összetett állítmány határozóval névszóval	Mari a szobában van. Ügyes voltál.	van kopula

[szerkesztés] Kopulatív igék

	Kopulatív állítmány
	névszói része	igei része (a kopula)
Pista	orvos	volt.
		lesz.
		lett.
		maradt.
	harmincéves	múlt.

Jelen időben, (egyes és többes szám) harmadik személyben nem szerepel, ha az állítmány főnév vagy melléknév:

Pista orvos ∅. Pistáék orvosok ∅. ("van", ill. "vannak" nincs kitéve)

Jelen időben, harmadik személyben is szükséges azonban, ha az állítmány a valahol levést fejezi ki:

Pista a szobában van.

Ha egy kopulatív igéből egyéb mondatrészeket képzünk, utána is kopulának nevezhetjük:

Pista orvos akar lenni. – Pista orvos lévén meggyógyította a gyereket.

[szerkesztés] Más nyelvekben

Az uráli nyelvek többségében gyakran elmarad, míg az indoeurópai nyelvekben általános használatú és igen gyakran rendhagyó ragozású (elsősorban a létige). Az orosz nyelvben ugyanakkor szintén nem szerepel jelen időben.

A létige kopulatív használatával szembenáll az ún. egzisztenciális használata, amikor nem azt fejezzük ki, hogy valami milyen, hanem hogy létezik, illetve rendelkezésre áll (például Van Pista az osztályunkban.).