Kaszó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a lapot át kellene olvasni, ellenőrizni a szavak helyesírását és a szöveg nyelvhelyességét.

Koordináták: é. sz. 46.31951° k. h. 17.22186°

**Kaszó**

Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Somogy
Kistérség	Nagyatádi
Rang	község
Terület	22,48 km²
Népesség
Összesen: 148 fő (2001) Népsűrűség: 6,58 fő/km²
Irányítószám	7564
Körzethívószám	82
Térkép é. sz. 46.31951° k. h. 17.22186°	település Mo. térképén

Kaszó község Somogy megyében, a Nagyatádi kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

Somogy megye déli erdeiben bújik meg, a többnyire csak Kaszópuszta néven ismert aprócska település, amelytől keletre találhatjuk a Baláta tavat ami a ritka Aldrovanda vesiculosa húsevő növény mellett is gazdag élővilággal büszkélkedhet. A Kaszó nevet 1994 óta viselheti. Népszerűségét nagyban köszönheti a környező erdők bőséges vadállományának, amely mellesleg Magyarország egyik legjobb minőségű vadászterületének számít. A kis község vagy inkább csekély lakosságát tekintve mindössze puszta, csak a Somogyszobon keresztül Nagykanizsa felé autózóknak esik az útjába, mivel erre némileg rövidebb utat kell bejárni, mint Berzencén és Csurgón keresztül.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Korai emlékek

Az első írásos emlék 1398. május 5.-én Zsigmond király aláírásával keltezett, eredetileg latin nyelven írodott oklevél volt, melyben még Kazaw birtok néven jelölik. 1495. május 25.-én Szent Urbán pápa ünnepén íródott oklevél szerint II. Ulászló a Báthoriaknak adományozza sok egyéb között Kaszót is amely ekkor még Kiskaszó és Nagykaszó néven jelent meg az okiratban. Báthori Istvánt 1519. május 28.-án az ország nádorává választották. Ezt követően a török hódoltság időszaka következett, ami Somogyot különösen megviselte, az idegen uralom idejében el is néptelenedett, falvak tüntek el nyomtalanul. Így közel 2 évszázadon keresztül nem hallhattunk Kaszóról, ami Zsigmond idejében még 3 részből állt. A környék sűrű erdős és lápos vidéke nagyon sok üldözöttnek addhatott menedéket.

[szerkesztés] 1700-as évek

1715.-ben gróf Nádasy Tamás birtokában találhatjuk a vidéket aminek ekkor a legnagyobb települése Somogyszob volt mindössze 8 háztartással. 1764-ben a haditanács kérelemmel fordult Mária Teréziához, amelyben olyan térképek elkészítését szorgalmazták, amelyek minden tekintetben kielégítik a hadvezetés igényeit. Somogy felmérésére csak 1783.-ban valamint 1794.-ben kerülhetett sor, és az ekkor készült térképeken már ott találhatjuk Kaszót is a Baláta tó közelségében. A térképről még azt is kivehetjük hogy a Baláta tó környékén két, egymáshoz nagyon közel eső település is található. Késöbbi térképekkel összevetve már bizonyos, hogy a Baláta felöli részén állt a Baláta csárda ami a mai Szenta határának környékére tehető és az 1800-as évek elején gróf Festetics György birtoka, a másik pedig a kaszói csárda aminek tulajdonosa ekkor az esztergomi főkáptalan volt.

[szerkesztés] 1800-as évek

A múlt századokban már a gyakorta megjelenő helységnévtáraknak köszönhetően jobban nyomonkísérhetőek a települések, de Kaszóról ezekben sem találhatunk sokmindent, mivel pusztaként közigazgatásilag Somogyszobhoz tartozott. Az 1863-ban a marcali járásba tartozó Szobbnak Kaszóval, Nagy- és Kis-Baráti pusztákkal összesen 980 lakosa volt. 1898.-ban Kaszó szintén Szobbhoz tartozott, amely ekkor már saját postahivatallal is rendelkezett. Magyarország helységnévtára 1902.-ben már külön is jelölte a Szobbhoz tartozó Kaszót, amely ekkor 44 lelket számlált. A környéken megélhetést egyedül az erdő kínált, a makkosban kanászok hajtották a kondát, sok szénégető is letelepedett itt, de leginkább a vadászat tette népszerűvé. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Habsburgok is előszeretettel vadásztak erre. Régi feljegyzésekkel bizonyítható, hogy 1887. áprilisában Rudolf trónörökös három napig cserkészett itt és 52 darab őzbak volt a zsákmány. Ferenc Ferdinánd 1899.-ben 66, 1902.-ben 93, majd 1906.-ban 40 őzet ejtett a Drávától a Balátáig, illetve Taranyig terjedő erdőben. De megfordult itt a walesi herceg is aki 1901.-ben VII. Edward néven került az angol trónra.

[szerkesztés] Hohenlohe herceg korában

Így történhetett hogy a vadászat rajongója, Hohenlohe herceg a vidéken folytatott néhány vadászata után 1909.-ben megszerezte a vadászati bérlet jogát az esztergomi főkáptalantól, majd 1911-ben megvásárolta 7 millió aranykoronáért a 10 000 kataszteri holdas birtokot, amelyből 3 500 kat.h. erdő, valamint 6 500 kat.h. szántó, rét és legelő volt. De ez csak a kezdet volt, ezt követően megvette Festetics Taszilótól a Somogyszob-Gyékényes vasútvonaltól Kaszó felé eső birtokrészét, mintegy 4 200 kat.h. erdőt, illetve Bolhás felé is terjeszkedve Somssich Gyulától vett földeket. Mivel a birtokszerzést a törvény korlátozta, ezért létrehozta a Késmárki Ingatlanforgalmi Részvénytársaságot, melynek tagjai az alkalmazottjaiból kerültek ki, persze csak papíron. Az első világháborút követően a trianoni határok kijelölésének következtében Késmárk már nem számított magyar városnak, ezért a részvénytársaságot átmentette Magyarországra Bolhási Mezőgazdasági Ingatlanforgalmi Rt. néven, ahol természetesen szintén volt 1000 kat.h. birtoka és egy vadászkastélya. A Kaszótól északra lévő mintegy 1 300 kat.h. erdőt és a mellette található mezőgazdasági területet, Inke község határában báró Szegedy-Ensch örököseitől vásárolta meg 1912.-ben, majd ugyanebben az évben megvette báró Inkey Páltól az Iharos határában lévő 1 500 kat.h.-as birtokot. Így állt össze a 18 000 kat.h. területű nagybirtok, amely ebben az időszakban felvirágozhatott. Az erdő rejtekében megbúvó kis puszta, Kaszó lett úgymondván a központja ahol a herceg rendszeressen vadászott és számos előkelő vendéget is fogadott. Itt építette fel az 1910-es osztrák világkiállításon látott vörösfenyőből ácsolt épületet amelyet tucatnyi szobákkal bővítettek a vendégek fogadására, így végül egy vadászkastély kerekedett belőle amelynek belső falait a herceg trófeái díszítették. A ma is álló viztorony 1913.-ban épült. Olyan európai kultúrát teremtett az erdő közepén amelyről sok helyen álmodni sem mertek, ő hozatta a telefont, villanytelepet is csináltatott, elöbb volt közvilágítása Kaszónak, mint Somogyszobnak vagy Nagyatádnak. A herceg 1926. május 14.-én hunyt el, Kaszóban ravatalozták fel, ami mivel közigazgatásilag még ekkor is Somogyszobhoz tartozott a halotti anyakönyvi kivonatot Somogyszobon állították ki. Végső útjára a javorinai birtokára vitték, ahol a birtok által építtetett temploma mellett egy fekete márvány kereszt alatt nyert végső nyugalomra.

[szerkesztés] 1900-as évek

A herceg halálával Kaszó életében új fejezet kezdődött. Első sajnálatos esemény, hogy 1927. február 15.-én kigyulladt a kaszói vadászkastély, amely ezzel porrá is égett. Helyére később már egy kőépület húztak fel, amiből az új vadászház lett. Az első és második világháború idején kevés férfi maradt otthon Kaszóban és a környező pusztákon. Az kaszói vadászháznak ekkor Auguszt herceg felesége és három gyermeke volt a lakója, akiket a németországi bombázások elől menekítettek ide. Az oroszok bevonulásának hírére öket hazahívták. 1945 tavaszától Kaszó és erdejének nem volt hivatalos gazdája, ekkor élelem hiányában szinte mindenki irtotta a vadat. 1946. november 14.-én a Szovjetunió javára bekebelezték a birtokot, így ettől kezdve, közel 4 évig a Szovjet Javak Igazgatósága irányította a kaszói erdő életét. Ekkor kezdődött meg az eszetlen fakitermelés is, ahonnan a faanyagot a főváros újjáépítésére szállították, emellett pedig a vadak írtása is szakadatlanul megmaradt. Hosszas évek kellettek mire ez a mértéktelen pusztítás némileg rendbe tudott jönni. A birtok 1950. május 5.-én került a magyar állam tulajdonába. Tulajdonosként az állami kincstár, kezelőként a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemeket jegyezték be. 1954-ben az erdő már a Nagyatádi Erdőgazdaság kaszói erdészete néven szerepelt Fűzi László irányítása mellett. 1960.-ig az eddigi erdészvezetőt sorra felváltotta Bencs Ferenc, Völgyi László, Péter Oszkár, Hanusz János, majd végül Horváth Zoltán. 1961.-ben megszűnt a nagyatádi központú dél-somogyi erdőgazdaság és a területet hozzácsatolták a kaposvári közép-somogyi erdőgazdasághoz. Az új gazdaságot, a Dél-somogyi Állami Erdőgazdaságot, Németh Vilmos igazgató vezette Kaposvárról. A kaszói erdészet élére pedig Kiss István került. Ő az a dr. Kiss István, aki legendaként, mindenki Kispistájaként vonult be Kaszó történetébe. 28 évig állt az erdőgazdaság élén. Ez az időszak újfent Kaszó virágzását eredményezte. Persze tragédiák is tarkították a kis puszta történelmét, amikor 1957. július 15.-én egy hatalmas erejű forgószél söpört végig a kaszói erdőn és alig negyed óra alatt 40 000 köbméter széltörést okozott, ami az akkori erdészet éves termelésének a kétszerese volt. Majd a tornádó 1972. július 16.-án este újra pusztított a térségben, ekkor még nagyobb területen tombolva, hatalmas károkat okozott a lakóházakban is a környező pusztákon. Ezeknek a sajnálatos eseményeknek az ellenére is a fejlődés volt jellemző Kaszóra. Ekkoriban került ide a székely kapu és a harangláb is. 1967. július 1.-én a kaszói erdészet, Czinege Lajos támogatásával a honvédelmi minisztériumhoz került. Kiss István és Czinege barátsága ekkor már közismert volt. Ekkoriban épültek meg a kaszói utak, felújításra került a vadászház, épültek az irodák és létesült az üdülő.

[szerkesztés] Napjainkban

1989.-ben mivel Kaszó nem maradhatott meg önálló erdőgazdaságként, Veszprémhez csatolták. 1994.-től önálló közigaztással rendelkezik és Kaszó néven szerepel. A Kaszó Erdőgazdaság Rt. ma 15 000 hektár erdőt mondhat magáénak, fűrészüzeme Szentán található, ahol parkettafrízt gyártanak, aminek 80-90%-a exportálásra kerül. Kaszó erdeiben napjainkban is aktív vadászatot folytatnak, vadállományának minősége országos viszonylatban még mindig előkelő helyen áll.