Karacs Teréz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Karacs Teréz (Pest, 1808. április 18. – Békés, 1892. október 7.) pedagógus, író, a nőnevelés egyik úttörője.

[szerkesztés] Életpályája

Apja, Karacs Ferenc rézmetsző és térképész volt, anyja, Takács Éva író. Házukban a gyakran megfordultak a kor szellemi vezetői, például Fáy András, Kazinczy Ferenc, Garay János, Vörösmarty Mihály és Kölcsey Ferenc. Katona József lakott is náluk egy ideig, itt írta meg a Bánk bánt. A szülők bátorították lányuk tanulását, bár ez elsősorban önképzést jelentett.

Írásai először 1822-ben jelentek meg, azt követően folyamatosan publikált, verseket, műfordításokat, pedagógiai és politikai jellegű cikkeket egyaránt. Apja halála után házvezetőnői állást vállalt Máramarosszigeten.

Az 1840-es évek közepén kötött barátságot Leővey Kláraval aki bemutatta Teleki Blankának. Ő 1845-ben meghívta az alakuló főúri leánynevelő intézet tanárának, de Karacs Teréz inkább a miskolci református egyház felkérését fogadta el, amelyben megbízták a hosszú évtizedek óta tervezett leánytanoda vezetésével, mert ez nem csak főúri, hanem polgárlányok nevelését is vállalta.

1846-ban alapította meg a miskolci leányiskolát és nevelőintézetet, melynek még az 1848-49-es szabadságharc legnehezebb időszakaiban is sok tanítványa volt. Az 1850-es években intézete már országos hírűvé lett. A nehéz anyagi körülmények miatt 1859-ben lemondott és Kolozsvárra ment, hogy átvegye a belvárosi elemi és felsőbb leányiskola igazgatását. 1863-tól a teleki család nevelőnője, majd 1865-1877 között magántanárként dolgozik Pesten.

Ezután unokahúgához költözött Kiskunhalasra, itt Arany János unokáját is tanította. Betegsége miatt 1885-ben Békésre költözött. 80. születésnapját Budapesten, országos ünnepségek közepette rendezik meg. 1892-ben, szegényen hal meg, a békési temetőben nyugszik.