Kaesz Gyula
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kaesz Gyula (nevének kiejtése: kész) (Budapest, 1897. július 13. – Budapest, 1967. május 12.): építész, belsőépítész, bútortervező, főiskolai tanár
A budapesti Iparművészeti Iskolában tanult. Fiatal korában több országos pályázaton nyert első díjat (debreceni krematórium építése, szombathelyi temető, Győr város új városrendezése). 1919-től 1952-ig az Iparművészeti Iskola (később: Főiskola) tanára, majd 1952 és 1958 között az Iparművészeti Főiskola igazgatója volt. Ő hozta létre az ipari formatervezési tanszéket. Szerkesztői tevékenysége is jelentős: A Bútor c. szakfolyóirat szerkesztője volt 1935 és 1938 között. Részt vett az Új Építészet és a Tér és Forma szerkesztésében is. Több kiállítást és kiállítási pavilont tervezett. Az Akadémiai Kiadó Művészeti Lexikonának (1966) munkatársa volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Kitüntetései
- érdemes művész (1965)
- Kossuth-díjas (1956)
- Munkácsy-díjas
[szerkesztés] Könyve
- Ismerjük meg a bútorstílusokat (Budapest, 1962, majd 1999)
[szerkesztés] Művei
[szerkesztés] Belsőépítészként
- Milánói Triennálé, 1933- 1935
- A párizsi világkiállítás magyar pavilonja, 1937
- Közlekedési Kiállítás, 1947
- Volt Flóris-cukrászda
- Nemzeti Takarékpénztár
[szerkesztés] Építészként
- Kassai Kereskedelmi Bank,
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Pavilon építészet a 19- 20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből
(Pavilon periodika különszám 2001, ISSN: 0865 – 6622)
- Magyar Életrajzi Lexikon
Based on work by