Kús
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kús, ókori núbiai királyság Szudán területén, amely az i. e. 9. század és a 4. század között virágzott. Kús uralkodói az i. e. 8. század közepén elfoglalták Felső-Egyiptomot egészen Thébáig, majd Piankhi király (i. e. 747 - i. e. 715 elhódította Egyiptom többi részét is Tafnaht szaiszi fáraótól. Fiát, Taharkát az Asszírok legyőzték a Nílus-deltában, és i. e. 667 kötül elvesztette az ellenőrzést Egyiptom felett. A kusita fővárost ezután Napatából az i. e. 6. század környékén Meroébe tették át.
Meroé virágzó állam központja volt egészen az i. e. 4. századig, akkor azonban az etiópiaiak fennhatóságuk alá kényszerítették, egy elmélet szerint Meroé népe nyugat felé vándorolt, és a Csád-tó környékén ők honosították meg a vasöntés technikáját.
Napatában Taharka király a thébai szenzélyekhez hasonló nagy templomokat építtetett. Meroé romjai közül figyelemre méltóak a királyi paloták (i. e. 6. század), valamint Amon isten temploma. A város közelében temető és három piramiscsoport található.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.
Based on work by