Kópháza
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Régió | Nyugat-Dunántúli |
| Megye | Győr-Moson-Sopron |
| Kistérség | Sopron–Fertődi |
| Rang | község
|
| Terület | 8,73 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 9495 |
| Körzethívószám | 99 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Kópháza egy község Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron–Fertődi kistérségben. Soprontól 7 km-re dél-keletre fekszik lakosainak száma ~1900 fő, amely évről évre növekszik. A lakosság 60 %-a horvát nemzetiségû vagy beszéli a nyelvet. Megközelíthető Győr felől a 85-ös úton Nagycenkig, tovább a 84-esen, vagy Sümeg felől a 84-esen; vasúton: a Sopron-Szombathely vonalon.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajzi helyzete
Kópháza Győr-Moson-Sopron megye nyugati részén, Soprontól mintegy 6 km-nyi távolságra délkeleti irányban található. Természetföldrajzilag a Nyugat- Magyarországi Peremvidékhez tartozó Soproni-medencében helyezkedik el a település. Közlekedésföldrajzi helyzete kedvező, a rajta áthaladó 84-es számú főútvonalon keresztül kiváló az összeköttetése Sopronnal. Sopronból autóval 10 perc alatt, autóbusszal pedig körülbelül 15 perc alatt érhető el a falu. A község határától északra halad el a Győr-Sopron-Ebenfurthi vasútvonal , ezen a vonalon Kópházának Balffal közös vasúti megállója van. A falu déli határában pedig a Sopron- Szombathely vasútvonal húzódik. Kópháza nyugati szomszédja Sopron, északi szomszédja Balf, keleti szomszédja pedig a mintegy 10 km távolságra lévő Nagycenk.
[szerkesztés] Története
- A 12. századi oklevelek Kópháza község mai területén két településről tesznek említést, Ravazd és Vis névvel.
- Egy 1429-ben kelt oklevélben található elõször a magyar hangzású „Kolphaza” elnevezés. A név eredete Kolb Péter városi polgár nevéhez fűződik, aki nagyobb részt birtokolta a települést.
- Kópháza 1430-tól 1848-ig Sopron jobbágy-községe volt.
- Az elsõ horvát letelepülõk nevei 1537-tõl kezdődően találhatók az oklevélben. Az idevándorolt horvátok főleg a tengermelléki területekről származtak.
- A község közepén található Szent Márton templom, amely régen a temető dombon állt. A 18. század végén bontották le, hogy felépítsék új helyén. A község nevezetessége a 18. század második felében a Szűzanya tiszteletére épült kápolna, amely a környék és a távolabbi horvátság zarándokhelye.
- 1987-ben került felavatásra a faluház, ahol a helytörténeti gyûjteményt tekinthetik meg az ide látogatók.
Kópháza és vidéke 1245 körül két néven volt ismert: Ravaszdvíz és Tarnavíz. A terület egy részét 1283-ban a győri káptalan örökölte, míg a másik részét egy Csépán nevezetű soproni polgár. Ravaszdvíz és Tarnavíz térségét 1354-ben Kolb Péter soproni polgár volt a tulajdonosa, minden bizonnyal róla nevezték el a falut Kolbenhofnak. A Kópháza elnevezés először 1429-ben jelent meg a forrásokban. Luxemburgi Zsigmond uralkodásának éveiben e területet a Locsmándi és a Pongrácz család birtokolta. Locsmándiéknak állítólag 171 hold szőlőjük volt, s kilencedként a jobbágyoknak 62 hektoliter bort kellett összesen a gazdag családnak leadni.
A községet 1430-ban Sopronnak adományozták , így Kópháza Sopron jobbágyfalujává vált. A község etnikai összetételét vizsgálva akkoriban elsősorban a német anyanyelvű lakosság túlsúlya volt szembeötlő. Ezt bizonyít-ja, hogy a község első plébánosai németül beszéltek. A török veszedelem idején a lakosság jelentős része elme-nekült. Helyükre 1430 körül Bosznia és Horvátország térségéből, pontosabban Velika és Ztenychnyik térségéből horvát menekültek érkeztek. Ezeket a telepeseket “ gradistyei” horvátoknak nevezik. Ekkortól kezdve a horvát etnikum dominánssá vált a faluban. A történelem nagyobb eseményei közül 1848-nál érdemes megállni. Az itteni horvát lakosság nem támogatta Jellasics horvát bánt, szinte teljes egészében a magyar honvédséghez csatlakoztak. A dualizmus idején a falu Sopron és Bécs közelsége miatt meglehetősen gyorsan fejlődött, különö-sen a vasútvonalak kiépülése után. Az első világháború utáni időszak legfontosabb eseménye az 1921-es népsza-vazás volt, ahol a katolikus horvátok többsége az akkor még szociáldemokrata Ausztria helyett a Magyarország-hoz való csatlakozást választották.
A falu lakóinak a megélhetésért igencsak meg kellett küzdenie: a leggazdagabb parasztnak is csak 18 hold, az átlagnak pedig mindössze 1-5 hold szántóföldje volt. Mivel nem volt ritka a 8-10, sőt még a 15 gyermekes család sem, ezért a birtokok rendkívüli mértékben elaprózódtak. A kópházi horvá-tok az 1941-es népszavazáskor magyarnak vallották magukat, így a második világháború után nem telepítették ki őket. 1945-ben a visszavonuló német és nyilas csapatok zsidó munkaszolgálatosokat helyeztek el, akik közül nagyon sokan megfagytak a hidegben. A front elvonulása után elsők között a megrongált villanyhálózatot, telefonvezetéket kellett helyreállítani, de a hidak és a vasútvonal is súlyosan megkárosodott. A földosztásnál itt nagyon nehéz volt a nincstelenek igényeit kielégíteni, mivel összesen 72 hold szántót és 40 hold szőlőt mérhettek ki. A kollektivizálás első hulláma már 1951-ben elérte a falut, amikor megalakult a helyi Petőfi Termelőszövetkezet. Ez az 1956-os forradalom idején feloszlott, majd 1959-ben kényszer hatására újból megalakult Előre néven. A TSZ a megye fejlettebb gazdasági egységei közé tartozott , a gabonatermesztésen és állattenyésztésen túl kertészettel is foglalkoztak. A villany a település minden házában 1950-ben gyulladt ki. Kópházán a vezetékes ívóvizellátás 1968. Óta megoldott. Bár kétségkívül volt infrastrukturális fejlődés, mégsem tudta a falu kihasználni lehetőségeit. A hetvenes évek közepéig a község a “ határsáv”-hoz tartozott , így nagyon csekély volt a forgalma. Megközelítéséhez ugyanis engedélyre volt szükség. A Kópháza- Deutschkreutz új határátkelő 1989-es megnyitása után mind az átmenő forgalom, mind pedig a gazdasági fejlődés megélénkült a faluban.
[szerkesztés] A település mai arculata
A rendszerváltás után meggyorsult a falu infrastrukturális fejlődése. A telefonhálózat bővítésére 1994-95 folya-mán került sor. A vezetékes gázhálózat kiépítését 1995-ben fejezték be, a szennyvízelvezető csatorna pedig 1996-ra készült el. Így mára már elmondhatjuk, hogy a település infrastrukturális szempontból elérte az európai átlagszintet. A főútvonal majdani átépítése autóúttá a falu lehetőség szerinti elkerülésével lényegesen csökkentheti a településen belüli forgalmi dugót. Ez azonban már nem a települési önkormányzat feladatköre. A külföldi, leginkább vásárlóképes turisták megjelenése szolgáltató üzletek tömkelegét vonzotta a településre. Ezek az üzletek alkalmasak a keresőképes népesség helyben történő foglalkoztatására. Nagyon sok kópházi polgár önmaga is vállalkozásba kezd , ami az átlagosnál kedvezőbb közgazdasági környezet miatt legtöbbször sikerrel is kecsegtet. A sok kisebb vállalkozás azonban nem tudja a teljes foglalkoztatottságot biztosítani, ezért nagyon sokan Sopron különböző üzemeiben vagy szolgáltató vállalatainál keresi kenyerét.
Mint már a történeti résznél megemlítettem, a község lakóinak 60%-a horvát nemzetiségű. Ezért az óvodában és az iskolában horvát nyelven is folyik az oktatás. A településen horvát kisebbségi önkormányzat is működik. A horvátok kulturális aktivitása rendkívül nagy, s egyesületeik a burgenlandi horvátokkal is szoros kapcsolatot tartanak. A településen elég magas az idősebb korosztály aránya, mégsem tekinthető Kópháza elöregedő község-nek, hiszen a kedvező helyzet miatt a fiatalok sem vándorolnak el, sőt még vidékről is költöznek a faluba.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
A vendégváró cikke a településről
[szerkesztés] Forrás
Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd 1998), Áldozó István cikkének átdolgozásával.
Based on work by