Kétpúpú teve
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
Kétpúpú teve vagy baktrián Státusz: háziasított
|
|||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Felnyergelt teve Taklamakán közelében
|
|||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
| Camelus bactrianus Linnaeus, 1758 |
|||||||||||||||||
|
|
Az kétpúpú teve (Camelus bactrianus, régebben Camelus ferus) vagy baktrián (az ókori Baktria nevéből) egy nagyrészt háziasított közép-ázsiai teveféle. Rokonával, az eredetileg Afrikában és Arab-félszigeten elterjedt dromedárral szemben hátán két púp magasodik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elterjedés
A fajt vad állapotban jelenleg a kihalás fenyegeti. Csak Mongólia és Kína területén, a Góbi sivatagban élnek kisebb populációi, háziasított változatával jóval szélesebb körben találkozhatunk a Himalája vonulataitól északra. Kiválóan alkalmazkodott a szélsőséges időjárási körülményekhez, elviseli a télen akár −29°C-ra süllyedő és a nyáron majdnem 40°C-ig emelkedő hőmérsékletet, illetve a táplálék- és vízhiányt.
A nagy területen élő kevés példányt valószínűleg három alfajba lehet sorolni, ámbár ilyen irányú kutatási eredmények még nem állnak rendelkezésünkre. Bonyolítja a helyzetet, hogy mindössze egyetlen populáció nem érintkezik a háziasított tevékkel, míg a többinél keveredés is történhet.
[szerkesztés] Megjelenés
A baktrián szőre vastag, bozontos és durva, színe változatos: a piszkosfehértől a homokszínűn át a csokoládébarnáig terjedhet. A nyak alján hosszabbak a szőrszálak, mintegy szakállként lógva az állaton. A homokvihartól és az erős széltől a zárható orrlyukak mellett a szőrös fül és a dupla szempillasor védi a tevét.
A fajra jellemző átlagos testhossz mintegy 3 méteres, míg a marmagasság az első púpnál kb. 1,80-2,30 méter. A kétpúpú teve testtömege 450-500 kilogramm között mozoghat. A vadon élő példányok kisebbek és fakóbbak a háziasítottaknál.
[szerkesztés] Életmód
A vadon élő baktrián kisebb, kb. 30 példányt számláló csordákban él, amelyeket egy domináns csődör vezet. A hierarchia kialakítása elsősorban a párzási időszakban agresszív harcokban dől el, ilyenkor a teve köp és harap.
Élőhelyén igen csekély mennyiségű táplálék akad, ezért az alapvetően növényevő teve olykor kénytelen döghúsra, csontokra, bőrre fanyalodni. Előfordul, hogy a tevék emberi tárgyakat, pl. szandálokat, takarókat, sőt egész sátrakat is elfogyasztanak. Víz nélkül sokáig kibírják, de ennek fejében ha csak lehet, teleisszák magukat. Mérések szerint egy alkalommal alig 10 perc alatt mintegy 114 liter vizet is képesek meginni, amely akár sós vagy brakkvíz is lehet. A téli időszakban gyakorlatilag kizárólag a növényekből nyernek vizet. A kérődző tevék igen kemény, éles levelű növényekkel is megbírkóznak erős szájuknak köszönhetően. A dromedárhoz hasonlóan a baktrián is zsírt tartalékol púpjaiban, amelyek löttyedtté válnak, ha a bennük rejlő tartalékokat felhasználják.
[szerkesztés] Szaporodás
Az őszre eső párzási időszakban a csődörök kifejezetten erőszakossá válnak, és kisebb háremeket alakítanak ki maguknak. A csikók kb. 12-13 hónapos vemhességet követően jönnek világra, és már pár órásan képesek felállni és járni. A szoptatás kb. 1,5 évig húzódik el, de a csikók ivarérettségük eléréséig, azaz 3-5 éves korukig anyjukkal maradnak. A tevék 20-30 évig élnek.
[szerkesztés] Védettség
A vadon élő kétpúpú tevét egészen 1957-es újrafelfedezéséig kihaltnak hitték. A vad kétpúpú tevék genetikai vizsgálatai során kiderült, hogy szignifikánsan eltérnek a háziasítottaktól, azaz nem visszavadult egyedekről van szó. A populációk azonban nagyon kis létszámúak, Mongóliában kb. 400-700, Kínában alig 200 egyed él.
Mindkét országban fenyegeti őket a vadászat, mivel táplálékkonkurensei a háziasított fajtársaiknak, illetve a farkasok támadásai is gyorsítják kipusztulásukat. Kínában különböző tervezett nagyipari beruházások (kaolinbányászat, földgázvezeték-építés) is negatív irányba befolyásolhatják a Góbi tevéinek életét. A jelentős megfigyelt és prognosztizált példányszámcsökkenés miatt a Természetvédelmi Világszövetség a faj helyzetét kritikusnak minősíti.
[szerkesztés] A teve és az ember
A kétpúpú tevék háziasítására Kr. e. 2500 körül került sor Turkesztánban, és igénytelenségük, valamint nagy teherbírásuk miatt a mai napig népszerűek Ázsia vidékein (számuk mintegy 2 000 000). A teve trágyája kiváló fűtőanyag, zsírja a főzésben használható, szőréből textília készül, húsa és teje fogyasztható.
A tevék kb. egyéves korukra tanulják meg az emberi parancsokat, eztán jellemzően karavánokban közlekednek. Mivel a faj haladás közben egyszerre egy oldalon emeli meg a lábait, járása jellegzetesen hullámzó. Egy kifejlett példány 170-270 kilogrammnyi terhet bír el, és felmálházva napi 47 kilométert is megtehet.
A baktrián állatkertekben is gyakori, jól szaporodik, és cirkuszokban is sokszor látható.
Based on work by