Jenny Runacre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Jenny Runacre (Cape Town, 1943. augusztus 18. - ) angol színésznő. A 60-as évek végétől filmez. A 70-es években több, ma már filmtörténeti jelentőségű alkotásban játszott fontos karakterszerepeket.

[szerkesztés] Pályafutása

A dél-afrikai születésű Jenny Runacre sohasem tartozott a nagy sztárok közé, éppen ezért életéről keveset tudni. A 60-as évek végén debütált az Isten vele, tanár úr! című emlékezetes, 1939-ben készült film 3 évtizeddel későbbi, Herbert Ross rendezte remake-jében. Partnerei Peter O’Toole és az énekesnő Petula Clark voltak. A következő évben az amerikai filmgyártás kiemelkedő alakja, John Cassavetes bízott rá fontos szerepet a Férjek című drámájában. Pier Paolo Pasolini nagy szakmai és közönségsikert aratott Geoffrey Chaucer-adaptációjában, a Canterbury mesékben a kacér Alisont alakította, aki idős férje mellett a náluk lakó fiatal diákot részesíti kegyeiben. Éppen ezért trágár módon megtréfálja másik széptevőjét, ám annak nem kevésbé morbid bosszúját a szerelmes diák szenvedi el. A nemiséget mint örök emberi értéket hangsúlyozó filmben Jennynek meztelenül is mutatkoznia kellett. A végső program című sci-fi, illetve John Huston thrillerje, a Mackintosh embere főleg a közönség körében voltak sikeresek: utóbbiban Paul Newman partnere volt. Játszott a klasszikus horror, a Drakula fia (Son of Dracula) parodisztikus-zenés változatában is (1974), majd a modern filmművészet kimagasló alakja, Michelangelo Antonioni kérte fel a Foglalkozása: riporter című drámája egyik fontos szerepére: ő játszotta a Jack Nicholson megformálta főszereplő feleségét, aki nem hiszi el, hogy férje meghalt, s nyomozni kezd annak titokzatos szállodai szomszédja után, akiben a férjét sejti. 1977-ben főszerepet, ráadásul kettős szerepet játszott a homoszexuális brit rendezőzseni, Derek Jarman nagy port kavart, ma már kultikusnak számító filmjében, a Jubileumban. Ugyanebben az esztendőben kicsiny szerepet alakított egy másik jeles brit rendező, Tony Richardson Joseph Andrews című kosztümös-szellemes kalandfilmjében, s játszhatott a ma már világhírű Ridley Scott első mozifilmjében, a Párbajhősökben is. A magyar közönség is láthatta Alfred Hitchcock klasszikus thrillerjének, az 1938-as Londoni randevúnak a 40 évvel későbbi, egyébként elég gyenge remake-jében. A 80-as években inkább a televízióban szerepelt. Utolsó két mozifilmjét a magyar filmszínházak is műsorra tűzték: Nicolas Roeg Boszorkányok című horrorfantasyjében Elsie szerepét alakította, a brit restauráció időszakában játszódó Változások kora című drámában pedig egy festőnőt játszott.