Jakob Aurelius Müller
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Jakob Aurelius Müller (Nagyszeben, 1741. november – Berethalom, 1806. október 7.) ágostai evangélikus szuperintendens.
[szerkesztés] Élete
Atyja aranyműves volt; a gimnáziumot szülővárosában járta; 1763. október 20-tól a jenai egyetemen tanult; hazatérve 1767. októberétől a nagyszebeni gimnázium tanára és 1776–85-ig rektora volt. Az utóbbi év májusában Szenterzsébeten lett lelkész és itt szerkesztette Johann Filtsch társaságában a felső tanács megbízásából a nagyszebeni énekeskönyvet, amelynek 1793-ban rendeltéek el a használatát. Őt küldték a szász papok II. Lipót császárhoz követségben a tizedpör ügyében; azonban amíg Bécsben tartózkodott, meghalt a császár. Időközben 1792. augusztus 1-jén szuperintendenssé választották. Ekkor visszatért híveihez és hivatalának élt. A megjobbított liturgiát, amelyet az 1789. november 5-i zsinat elrendelt, behozta egyházaiba. Mivel nőtlen maradt, vagyonából több ezer forintot a tanuló ifjúság segélyezésére s erényes lányok kiházasítására alapítványként hagyományozott.
Költeménye és cikkei a Denkblätterben (I. Gedächtniss des Lebens und Todes Mariä Theresiä, óda); a Teutsch Fr., Die siebenb.-sächs. Schulordnungenben (I. Kurze Beschreibung des Hermannstädter ev. Gymnasiums, 1778., II. Gutachten zu dem Bericht des ev. Oberkonsistoriums vom 28. Dez. 1782. über die Einrichtung der höheren Studien).
[szerkesztés] Művei
- Die Siebenbürger Sachsen. Eine Volksschrift, herausgegeben bei Auflebung der für erloschen erklärten Nation, 1790. Hermannstadt.
- Kéziratban: Deductio Jurisdictionis ecclesiasticae Cleri Saxonici in Transsilvania, ex diplomatibus, Patriae Legibus antiquissimoque usu adornata 1796.
[szerkesztés] Forrás
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996