Jacques Chirac
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Jacques René Chirac (Párizs, 1932. november 29. - ) francia politikus, Franciaország elnöke. 1995-ben választották meg először, majd 2002-ben másodszor erre a posztra. Jelenlegi mandátuma 2007-ben lejár. Mint elnök, egyben Andorra társfejedelme, valamint a Légion d'honneur nagymestere is.
Chirac 1932-ben Párizsban született. Miután tanulmányait az Institut d'Études Politiques de Paris-n, majd az École nationale d'administration-on elvégezte, karrierjét köztisztviselőként kezdte, majd hamarosan a politikusi pályát választotta. Azóta sok posztra megválasztották, így volt ő már mezőgazdasági miniszter, miniszterelnök, Párizs polgármestere és jelenleg az ország köztársasági elnöke.
Kiállt az alacsonyabb adókulcsok, az árszabályozás visszaállítása, a terrorizmus és a bűnözés visszaszorítása, és a privatizáció mellett. Szintén gyakran felemelte a szavát egy szociálisan érzékenyebb gazdaságirányítás érdekében. Az 1995-ös választásokat azzal nyerte meg, hogy megígérte a szociális szakadék csökkentését. Gazdasági politikájában egyaránt megfigyelhető a liberális és a megszorító politika is.
1956-ban elvette feleségül Bernadette Chodron de Courcel-t. Két lányuk van, Laurence és Claude, aki sajtószóvivő és személyes tanácsadó is volt. Chirac római katolikus.
Chirac megmutatta a törődő oldalát is, amikor örökbe fogadtak egy vietnami származású menekült lányt, Anh Dao Taxelt, akit sírni láttak a repülőtéren. Akkor 21 éves volt a lány. Mikor Chirac meglátta, ezt mondta neki: „Ne sírj kedvesem, hazajössz velünk”.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fiatalkor és tanulás
Jacques Chirac a következő iskolákban tanult:
- Lycee Louis-le-Grand (Párizs) (1950-ben végezte el.
- Institut d'Études Politiques de Paris 1951-1954 (közszolgálat és Politika) 1954-ben írt egy kis értekezést a New Orleans-i kikötőről, és ebben egy rész az árvíz kockázatairól szólt.
- Harwardi nyári egyetem 1953
- École nationale d'administration 1959
Karrierje kezdetén a baloldali politika érdeelte. A l'Humanité című kommunista újságot árulta, és aláírta a Stockholmi felhívást a nukleáris fegyverek ellen. Gyakran hívják gyávának, mert 18 éves korában kikerülte a katonai szolgálatot. Ezek a baloldali kötelékek akadályt állítottak elé, például mikor először látogatott el az Egyesült Államokba, vagy később a katonai pályafutásában. Habár Saumur akadémiájának páncélozott lovassági tisztképző osztályában osztályelső volt, a hadsereg mégis lefokozta, mondván egy kommunista ne legyen tiszt. Ennek ellenére Chirac kiterjedt családi kapcsolatai révén elérte, hogy visszahelyezzék eredeti tiszti állásába.
Miután elvégezte a tiszti iskolát, Jacques Chirac önként jelentkezett katonának Algériába az algériai függetlenségi háborúba, bár családi kapcsolatai lehetővé tehették volna számára, hogy egy kevésbé veszélyes helyen teljesítsen szolgálatot.
[szerkesztés] Korai politikai karrierje
Charles de Gaulle hatására belépett a politikai életbe, de az 50-es években folytatta egyéb feladatait is. 1957-ben bejutott Franciaország legelitebb felső szintű közigazgatási karára, az École nationale d'administration-ra.
Miután 1959-ben fokozatot szerzett ezen a karon, közigazgatási alkalmazott lett, és gyorsan ment előre a ranglétrán. Olyan gyorsan, hogy 1962 áprilisában kinevezték Georges Pompidou személyzetének vezetőjévé, majd később miniszterelnök lett de Gaulle irányítása alatt. Ez a lehetőség beindította Chirac politikai karrierjét.
Pompidou védence lett, aki őt később bulldózernek nevezte, mert miden akadályt elhárított a miniszterelnök elől. A bulldózer becenév bekerült a francia politikai körökbe.
Pompidou ajánlására 1967-ben indult az akkori képviselő-választáson, és bejutott a francia parlamentbe. Ezt követően kapott feladatot a foglalkoztatási minisztériumban.
Chirac annyira felemelkedett, hogy 1960-as évek végére gazdasági minisztérium államtitkára lett. Ezt a posztot 1968 és 1971 között töltötte be. Ilyen áálásban közeli kapcsolatokat tudott kialakítani Valéry Giscard d'Estaing-nel, aki ekkor a tárca vezetője volt. Az 1968-as párizsi diáklázadáskor nagy szerepe volt, a fegyvernyugvás elérésében. Ekkor nem csak diákok, hanem munkások is tüntettek. A fiataltechnokrata ekkor szerzett nagy hírnevet. Chiracot az Asterix képregényben az brilliáns ENA tanulók előfutáraként jellemezték.
Chirac első magas rangú beosztása a földművelési minisztérium vezetése volt. Chirac gyorsan a francia farmerek érdeklődésének középpontjába kerültElső nemzetközi viszhangot kiváltott megnyilatkozása az volt, mikor Nyugat-Németország, az Egyesült Államok és az Európai Tanács mezőgazdasági politikáját, hogy azok ellentétben állnak Franciaország érdekeivel.
1974-ben belügyminiszterrré nevezték ki. Márciusban Pompidou rábízta az 1976-os elnökválastás előkészítésének feladatát. Azonban az elnök váratlan, árilis 2-án bekövetkezett halála miatt előrehozott választásokat kellett tartani.Itt Jacques Chaban-Delmas volt az egyik jelölt, a másik pedig az előző pénzügyi és gazdasági miniszter, Giscard d'Estaing volt. Chirac az utóbbit támogatta, aki végülis az ország egyik legszorosabb választási versenyén megszerezte a köztársasági elnöki címet.
[szerkesztés] Miniszterelnök, 1974-1976
Az új államfő 1971 május 29-én Chiracot nevezte ki miniszterelnökké. 38 évesen a francia farkasok, a fiatal francia politikusok példaképe lett.
Mivel pártjának nagyon szűk mozgástere, volt, Chiravnak az egyik legfontosabb tulajdonsága ekkor az volt, hogy mivel nem volt párttag, mindkét parlamenti oldal számára elfogadható volt.
1974 decemberében Saddam Hussein, Irak elnök-helyettese, nemhivatalos vezetője, hivatalos látogatásra meghívta Chiracot Bagdadba. Chirac elfogadta a meghívást, és 1975-ben látogatást tett Irakban. Megállapoást kötöttek, miszerint Irak számos előjogot engd francia cégeknek, és ezen felül az iraki olajból 23%-os részesedét kapnak, Franciaprszág pedig egy atomreaktort szállít le, aminek a neve Osirak.
Chirac űjrajelöltette magát az 1976-os választásokon, Elkezdte felépíteni politikai bázisát a francia konzervatív pártok között, aminek a vége a Futás a Köztársaságért párt megalapítása lett.
[szerkesztés] Jacque Chirac első kormánya (1974 május 28 - 1976 augusztus 27)
- Jacques Chirac - miniszterelnök
- Jean Sauvagnargues - külügymioniszter
- Jacques Soufflet - hadügyminiszter
- Michel Poniatowski - belügyminiszter
- Jean-Pierre Fourcade - gazdasági és pénzügyi miniszter
- Michel d'Ornano - ipari és kutatási miniszter
- Michel Durafour - munkaügyi miniszter
- Jean Lecanuet - igazságügyminiszter
- René Haby - oktatási miniszter
- Christian Bonnet - mezőgazdasági miniszter
- Robert Galley - Építésügyi miniszter
- Simone Veil - egészségügyi miniszter
- Pierre Abelin - együttműködési miniszter
- Vincent Ansquer - kereskedelmi miniszter
- Jean-Jacques Servan-Schreiber - reformügyi miniszter
- André Jarrot - az életminőségért felelős miniszter
Változások
- 1974 június 9 - Jean-Jacques Servan-Schreiber elhagyja a kabinetet, posztja megszűnik.
- 1975 február 1 - Yvon Bourges lesz a hadügyminiszter.
- 1976 január 12 - Jean de Lipkowski lesz az együttműködési miniszter. Raymond Barre lesz az újonan létrejövő külkereskedelmi minisztérium vezetője. André Fosset lesz az új életminőségért felelős miniszter.
[szerkesztés] Chirac második kormánya 1986 március 20-1988 május 12
- Jacques Chirac - miniszterelnök
- Jean-Bernard Raimond - külügyminiszter
- André Giraud - hadügyminiszter
- Charles Pasqua - belügyminiszter
- Édouard Balladur - gazdasági, pénzügyi és privatizációs miniszter
- Alain Madelin - ipari, idegenforgalmi, postai és hírközlési miniszter
- Philippe Séguin - szociális és munkaügyi miniszter
- Albin Chalandon - igazságügyi miniszter
- René Monory - nemzeti oktatás minisztere
- François Léotard - kultúrális és kommunikációs miniszter
- François Guillaume - mezőgazdasági miniszter
- Bernard Pons - tengeren túli területek minisztere
- Pierre Méhaignerie - építésügyi, regionális tervezésért felelős és közlekedési miniszter
- André Rossinot - parlamenti kapcsolatok minisztere
- Michel Aurillac - együttműködési miniszter
[szerkesztés] Párizs polgármestere
[szerkesztés] Tevékenysége polgármesterként
Chiracot 1977-en Párizs polgármesterévé választották. Ezt a posztot 1995-ig töltötte be. Ebben a pozícióban megnőtt politikai befolyása. Chirac támogatói kiemelik, hogy támogatta a idóseket, a fogyatékkal élőket, és az elvált anyákat. és megpróbált munkaheyeket teremteni a munkanélkülieknek, hogy Párizsban maradjanak. Bírálói elsősorban politikai stílusát, a magas működési és vezetési költségeketés a munkásosztály esélyeinek romlását hozzák fel.
Ráadásul Chirac neve jónéhányszor felmerült korrupciós ügyekben, ahol más politikusokat felelősségre vontak. Egy ítélet szerint most nem lehet vizsgálatokat leolytatni, mert mint köztársasági elnököt, őt is védi mentelmi joga.
[szerkesztés] Út az elnöki posztig
1978-ban kritizálta az EU-párti kormánypártot, aminek a miniszterelnök is tagja. Azt állította, hogy külföldi-párti. A már ezt megelőzően is meglévő rivalizálás a két fél között tovább erősödött.
1981-ben Chirac először indult a köztársasági elnök választáson. Az akkori elnök, Giscard ellen indult a választásokon. A jobb-közép szavazótábor megoszlott a két jelölt között, így a biztos baloldali támogatással induló François Mitterrand lett az elnök. Giscard mindig Chiracot hibáztatta az 1981-es választásokon elszenvedett vereségért, és azóta a két ember közötti viszony feszültnek volt mondható. Giscard, bár ugyanazon az oldalon álltak, soha nem hagyott ki egyetlen alkalmat sem, hogy kritizálja Chirac tevékenységét.
1986-ban, mikor láthatóan nagy többsége volt a nemzetgyűlésben konzervatívoknak, Mitterand Chiracot jelölte miniszterelnöknek. Ez a hatalmi megoszlás, amit együttélésnek is neveznek, lehetőséget teremtett egy megállapodás keretében a köztársasági és a miniszterelnök között a miniszterelnök számára, hogy ő irányítsa a belpolitikai ügyeket. Ennek áralént Mitterrand, mint az ország köztársasági elnöke irányítsa a hadügyet és a külügyet, így kissebbítve miniszterelnöke hatalmát.
1988-ban Chirac újra megpróbálta megszerezni a köztársasági elnöki posztot, de Mitterrand a pótválasztásokon a regnáló elnök nyert.
[szerkesztés] Köztársasági elnökként
[szerkesztés] Első periódusa
A 18 éven át tartó párizsi polgármesterség végülis meghozta gyümölcsét, sikeresen indult az elnökválasztáson. Először, hogy inulhasson, el kellett hárítania egy összecsapást idősebb párttársával, Édouart Balladurral (aki független jelöltként indult, bár sokan támogatták a párton belül is). Balladur az első fordulón a harmadik helyezést érte el. Így Chiracnak a szocialista Lionel Jospinnel kellett megküzdenie, akivel nagyon szorosan végeztek. Harmadik nekifutásra 1995 májusában Jacques Chirac megnyerte a köztársasági elnök választást.
Röviddel hivatalbalépését követően, a nemzetközi politikai és környezetvédelmi tüntetésekkel nem törődve újraindíttatta a nukleáris töttetű rakétákkal való kísérletezést Francia Polinézián. A kritikákra válaszul Chirac azt mondta:„Csak vissza kell tekinteni 1935-re… Voltak akkor emberek, akik a franciák fegyverkezése ellen volta. És nézzék meg, mi történt.”
1996 február 1-én bejelentette, hogy Franciaország egyszer s mindenkorra felhagy a nukleáris kísérletekke.
Chirac adócsökkentésekről és munkahelyteremtő lépésekről döntött, de ez sem volt elég, hogy elkerülje a hivatali idejének első hónapjait jellemző munkássztrájkokat. Hazai fronton neo-liberális megszorító intézkedéseket vezetett be Alain Juppé kormánya többek között költségvetési kiadáscsökkentő intézkedéseket, ami nagyon népszerűtlen intézkeés volt. Év vége felé Chiracnak egyre nagyobb méretű munkástüntetésekre kellett felkészülnie. ű
Egyik beceneve a Kaméleon Bonaparte. Egy másik neve pedig a szélkakas. Pártpolitikusként EU-ellenes, köztársasági elnökként pedig az euró bevezetésének egyik legnagyobb szószólója.
1997-ben, hogy a kormánykoalíciónak biztosabb háttere legyen a parlamentben, a népgyűlést feloszlatta, és korai választásokat tartottak, hogy a kormány végig tudja vinni konzervatív gazdasági programját. De a stratégia balul sült el. A szocialista párt, más pártokkal összeállva kormányt tudott alakítani, így megverve a köztársasági elnök konzervatív pártját és szövetségeseit, és az elnököt megint egy együttélési rendszerre kényszerítették. Ez a hatalommegosztási megegyezés öt évig működött Jospin és Chirac között.
Ez látványosann gyengítette Chirac politikai erejét. A francia elnök alá csak a külügy és a hadügy irányítása tartozik, de ennek pénzügyi kereteit is a parlament határozza meg. Így ezekre a területekre is nagy befolyása van a miniszterelnöknek. Így nem sokkal a parlament feloszlatását és az új választásokat követően a köztársasági elnöknek kevés befolyása maradt a közpolitikára, így a büntetőjogi, gazdasági és közigazgatási kérdésekben. Chirac egyre gyakrabban támadta Jospin kormányát.
[szerkesztés] Második ciklusa
69 évesen 2002-ben Chirac a negyedik köztársasági elnöki kampányának nézett elébe. Csak minden ötödik szavazópolgár adta rá a szavazatát. az áprilisi első fordulóban. Az előrejelzések szerint ellenfele a régebbi miniszterelnök, Lionel Jospin lett volna, de a valóságban a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen, a bevándorló-ellenes Nemzeti Front jelöltje lett a kihívója. A Nemzeti Fronton kívül az összes párt Le Pen ellen buzdította a választókat, még úgy is hogy elmennek választani, abban az esetben is, ha Chiracra szavaznak. Szavazz a csalóra, és ne a fasisztára! Csipesszel az orrodon szavazz! Ilyen és ehhez hasonló szlogenek borították el az országot.
„Franciaország nevében és a népünk hasznára vissza kell utasítanunk mindenfajta szélsőséget.” Chirac ezt mondta a köztársasági elnöki választás előtt. „Megkérek minden franciát, hogy a demokráciára szavazzon, a szélsőjobboldallal szemben.”
Based on work by