József Károly Lajos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

József Károly Lajos (Pozsony, 1833. március 2. – Fiume, 1905. június 13.) osztrák főherceg, magyar királyi herceg, lovassági tábornok, 1869-től haláláig a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka, az MTA igazgatósági tagja. Apja József nádor, anyja József nádor harmadik felesége, Mária Dorottya württembergi hercegnő.

Tartalomjegyzék 1 Katonai pályája 2 Tudományos és társadalmi tevékenysége 3 Családja 4 Főbb művei

[szerkesztés] Katonai pályája

Alapos nevelést kapott, amely kiterjedt a katonai ismeretekre is. 1845-ben hadapródként lépett a császári hadsereg 12. (Nádor) huszárezredébe, amelynek a mindenkori nádor volt az ezredtulajdonosa. 1853-tól a 3. dragonyos ezred őrnagya volt, majd rövid időre elhagyta a lovasságot és a 60. (Wasa) gyalogezredben szolgált. 1855-től a 8. dragonyos ezred ezredese és a 37. gyalogezred ezredtulajdonosa lett. 1859-ben vezérőrnaggyá léptették elő. 1866-ban az osztrák IV. hadtest kötelékében részt vett a porosz–osztrák háború számos csatájában. A königgrätzi csata után átvette a IV. hadtest parancsnokságát. Vitézségéért még ebben az évben megkapta a Katonai Érdemkeresztet és altábornaggyá, rövidesen táborszernaggyá léptették elő. 1868-ban megbízást kapott a Magyar Királyi Honvédség megszervezésére, melynek haláláig főparancsnoka lett. A honvédség megszervezésében és a kiképzés tökéletesítésében szerzett érdemeiért 1874-ben I. Ferenc József királytól megkapta a Szent István Rend nagykeresztjét, majd rövidesen lovassági tábornokká léptették elő.

[szerkesztés] Tudományos és társadalmi tevékenysége

József Károly Lajos nem csak katonai érdemei miatt volt népszerű Magyarországon, hanem mert a társadalmi és kulturális élet minden megnyilvánulásában sietett kimutatni, hogy magyar királyi herceg s mindenben a magyarokkal érez. Alig volt olyan nemzeti ügy vagy társadalmi mozgalom, amelynek pártját ne fogta volna. Házassága után Magyarországra költözött, és a család alcsúti birtokán telepedett le. Nagy szenvedéllyel gondozta az alcsúti arborétumot, botanikai kutatásokat végzett, melyek eredményét több tanulmányban tette közzé. Kisjenőn és Alcsúton kertészeti mintagazdaságot hozott létre. Az ő birtokában volt a budapesti Margitsziget is, melyet üdülőhellyé épített ki és számos növényritkasággal ültette be. 1871-ben ő építtette meg a szigeti lóvasutat, mely utolsó útját 1928. április 10-én tette meg. Jelentős részt vállalt a szigetet a Margit-híddal összekötő szárnyhíd megépítésének költségeiből is.

Még fiatal korában a Wasa gyalogezred tisztjeként cigány katonáitól megtanulta a cigány nyelvet és ettől kezdve behatóan foglalkozott a cigány nyelvvel és folklórral. Elsőként szorgalmazta a magyarországi cigányság letelepítését és állandó munkavállalását. Birtokaira cigányokat próbált letelepíteni, akik számára állandó megélhetést, gyermekeiknek iskolai oktatást biztosított. A cigánysággal kapcsolatos kutatásaival nemzetközi hírnevet szerzett. Ő írta az első cigány-magyar szótárt, és az első cigány nyelvtannal foglalkozó szakkönyvet, melyeket a Magyar Tudományos Akadémia adott ki. 1881-ben az Akadémia igazgatósági, 1888-ban tiszteleti tagjává választották. 1896-ban a budapesti, 1897-ben a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktora lett. A budapesti Philológiai Társaság és a londoni Japan Society is tiszteletbeli tagjának választotta.

Jelentős részt vállalt a magyar tűzoltóság megszervezésében. Szerkesztője volt az Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben című kiadványnak, amely a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság kiadásában jelent meg az 1890-es években.

[szerkesztés] Családja

1864. május 12-én vette feleségül Klotild Mária Adelheid Amália szász-koburgi és gothai hercegnőt, Lajos Fülöp francia király unokáját, kitől a következő gyermekei születtek:

• Erzsébet (Linz, 1865. március 18. – 1866. január 7.)
• Mária Dorottya Amália főhercegnő (Alcsút, 1867. június 14. – Alcsút, 1932.) 1896. november 5-én férjhez ment Fülöp orléansi herceghez
• Margit Klementina Mária (Alcsút, 1870. július 6. – Regensburg, 1955.) 1890. július 15-én férjhez ment Thurn-Taxis Albert herceghez, Erzsébet királyné nővérének fiához
• József Ágost főherceg, tábornagy (Alcsút, 1872. augusztus 9. – Rain bei Straubing, Bajorország, 1962. július 6.)
• László Fülöp Mária Vince főherceg (Alcsút, 1875. július 16. – Budapest, 1895. szeptember 6.) a honvédség 1. gyalogezredének hadnagya, vadászbalesetben halt meg.
• Erzsébet Henrietta Klotild Mária Viktória főhercegnő (Alcsút, 1883. március 9. – Regensburg, 1958.)
• Klotild Mária Rainera Amália Filomena főhercegnő (Fiume, 1884. május 9. – Alcsút, 1903. december 14.)

[szerkesztés] Főbb művei

• Alcsúti ásatások (Archeológiai Értesítő, 1872)
• Növényhonosítási kísérletek Fiumében 1881-től 1885-ig (Kolozsvár, 1885)
• Egy rendkívüli tél hatása Fiumében (Kolozsvár, 1886)
• Cigány nyelvtan. Romane Csibákero Sziklaribe (Budapest, 1888)
• Fundamentum linguage Zingaricae (Budapest, 1888)
• Eredeti cigány levelek (Egyetemi Philologiai Közlöny, 1890)
• Háladatos cigányok, mint életmentők (Budapest, 1891)
• Arboretum Alcsuthiense. Az alcsúthi kertben honosított fák és cserjék leltára (Kolozsvár, 1892)
• Észleletek az Alcsúton letelepedett sátoros cigányokról (Budapest, 1893)
• A cigányokról. A cigányok történelme, életmódja, néphite, népköltése, zenéje, nyelve és irodalma (Wloslocki Henrikkel, Budapest, 1894)
• Thiere im Glauben der Zigeuner (Urquell, 1895. évfolyam)