Ilku Pál

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ilku Pál (Bulcsu, 1912. október 8. – Budapest, 1973. július 13.) magyar kommunista politikus és katona.

Jelentős része volt az 1956-os forradalmat követően a Kádár János Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya konszolidálásában fontos szerepet játszó karhatalmi erők megszervezésében. Később helyettes honvédelmi miniszter, majd művelődésügyi miniszter lett.

[szerkesztés] Pályája

1935-ben tanítói oklevelet szerzett Pozsonyban és ugyanebben az évben Czabán Samuval együtt baloldali pedagógiai lapot szerkesztett Új korszak címmel. Ekkor már három éve részt vett a csehszlovákiai baloldali mozgalmakban, 1937ben pedig belépett Csehszlovákia Kommunista Pártjába.

Schönherz Zoltán irányítása alatt a Kárpátalján szervezkedett a fiatalok közt, az ungvári Magyar Munkás című újságba és az ostravai Magyar Napba írt cikkeket. Amikor Kárpátalja 1939 májusában újraegyesült Magyarországgal, Ilkut sokakkal együtt letartóztatták. Rendőri felügyelet alá került, később pedig katonának is behívták.

1944 őszén másokkal együtt megszökött és a hegyekben bujkáltak, az előrenyomuló szovjet hadsereg megérkezése után azonban Beregszász párttitkára lett, a következő év januárjában azonban Debrecenbe költözött. (Akkoriban itt volt a szovjetek által hatalomra segített magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány székhelye.)

[szerkesztés] 1956-1957-ben

A szovjet csapatok 1956. november 4-ei bevonulása után Ilku főszerepet vállalt Kádár János Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya hatalmát biztosító, pufajkások néven elhíresült karhatalmi egységek felállításában.

"A tanulság […] egész népünk számára: hogy a hatalom kérdésében nincs helye vitának, mérlegelésnek, aggályoskodásnak, hogy parancsra vagy parancs nélkül, de fegyveresen meg kell semmisíteni a népi hatalomra kezet emelő ellenséget" - mondta Ilku az Országgyűlésben 1957. májusában, miután az előző fél évben civil tüntetők százait ölték meg a restaurált kommunista hatalom fegyvereseinek sortüzei.