Iharos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.

Koordináták: é. sz. 46.34647° k. h. 17.10106°

**Iharos**
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Somogy
Kistérség	Csurgói
Rang	község
Terület	22,69 km²
Népesség
Összesen: 528 fő (2001) Népsűrűség: 23,27 fő/km²
Irányítószám	8726
Körzethívószám	82
Térkép é. sz. 46.34647° k. h. 17.10106°	település Mo. térképén

Iharos község Somogy megyében, a Csurgói kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

Iharos a Kelet- zalai-dombság és a Belső-Somogy homokvidéke határán fekvő Somogy megyei kisközség.

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevének eredete: az ihar a juharfa népnyelvi alakja, juharfás területen épült a község, melyet a honfoglaló magyarok neveztek így, más magyarázat a név eredetére a régi magyar Iharos férfinévből származik. Több alakban is elofordult a történelem során, többek között úgy, mint Iharus, Hyharus, Ilia és Iháros.Ez utóbbi változatban mindnáig használatos a település neve az idősebb generációknál.

[szerkesztés] Története

Az ókori és korai középkori történelemről nem sokat tudni, annyi bizonyos, hogy lakott volt a vidék mind a rómaiak, a frankok, és avarok idején is. Néhol még kelta jellegű régészeti leletek is elő kerültek.

E vidéken a honfoglalás után valószínűleg a magyarok mellett a kabarok egyik törzse telepedett le, erre utal a szomszéd község Iharosberény neve (a berényi szó kabar törzsnév). A későbbiekben Lehel és Bulcsú birtoka volt egészen az augsburgi vereségig. Utána Koppány és családja birtokolják egészen Szent István uralkodásáig. A Koppány-féle lázadás leverése után büntetésből egész „Somogyország” a pannononhalmi apátnak volt köteles tizedet fizetni. A község ekkori történelme elég homályos, hiszen konkrét írásos emlék nincs az 1000-1200-as évekről.

Iharos nem volt város de jelentős és gazdag múlttal rendelkezik. Egyes feltételezések szerint az 1100-as 1200-as években valószínűleg a közé a 17 falu közé tartozott, amely a csurgói templomos lovagok birtoka volt. Egy tatárjárás előtti írás alapján többször, mint Zala megyei község szerepel, első hivatalos említése, amely 1238-ban, egy oklevélben zalai településként tünteti fel, ugyanakkor a zalai Galambok község somogyi településként szerepel. Ennek oka az lehetett, hogy a budai káptalannak sok birtoka volt a Somogy- zalai határon és némely településnek nem volt tisztázott a hovatartozása.

A tatárjárás utáni időszakban élte a község első virágkorát, hiszen közlekedést illetően, a középkorban a maitól eltérően egy fontos útkereszteződési csomópont volt a falu területén, az egyik az Iharosberényt és Berzencét összekötő út volt, amely nagyobbára megegyezett a mai út nyomvonalával. A másik egy Surd irányába vezető út volt, amely segítségével egyszerűbb volt az eljutás Zákányba, ennek az útnak nyoma már csak egy helyen látható az iharosi szolhegyben (a középkorban Berzencén és Zákányban is vár állott). A falu régi temploma is ebben a korban épülhetett, az építésének korát nem ismerjük annyi viszont bizonyos, hogy az iharosi temetőben állt, amely nagyon szép freskózott, épület volt a korabeli írások szerint. Építészeti stílusát sem tudni, valószínűleg román stílusú, de elképzelhető az is, hogy korai gótikus jegyeket tartalmazott. A templom a későbbiekben a pálos szerzetesrend tulajdona lett, egyes utalások szerint, itt kolostora is volt a pálosoknak, de ezekre nincs kézzelfogható bizonyíték. Minden esetre, ami tény, hogy nem egy szokványos kis, falusi templomról lehet szó, feltételezett helyének környékén mindmáig jelentős cserépleleteket rejt a föld.

A kiskirályok bukása utáni időszakból folyamatos írásos emlékeink vannak a faluról, 1333-ban Mihály atya (Michael de Joharas) a plébános, aki a segesdi főesperességnek fizet tizedet. 1344-ben egy oklevél Iharus majd 1420-ban egy másik Hyharus néven említi Iharost. 1373-1460-ig a Kanizsai család birtokai, közé tartozik a község, 1460-ban elzálogosítja Kanizsai László erdélyi vajda és Vas vármegyei főispán, Polányi Tamás vasi alispánnak. Később a Kanizsaiak, visszavásárolják, és az övék is marad a család férfiágának kihalásáig, illetve Kanizsai Orsolya házasságáig, amikor a család egész birtoka Nádasdy Tamás nádor uradalmába kerül (1536), eközben a török betörések sem kerülik el a falut.

Mohács után az első török támadások miatt a község lakossága a pestis és éhínség következtében néhány esetben annyira megcsappant, hogy a kihalás veszélye fenyegette. 1551-ben az iharosi jobbágyok kérelemmel fordultak földesurukhoz, hogy orvosolja sérelmeiket, amelyek a rendkívüli hadiadók súlya végett keletkeztek. Ugyanebben az évben Zele Jakab levelet írt Csányi Ákos kapitánynak Nádasdy emberének, hogy meg kell erősíteni az iharosi templomot, nehogy a török elfoglalja és „latrok barlangjává” váljék. A templom erődítése valószínűleg elkészült, hiszen a kanizsai vár mintegy ötvenfős vallon zsoldosokból álló helyőrséget állomásoztatott a faluban.

1559-ben a koppányi (értsd: Törökkoppány) bég levelet írt az iharosi, csicsói és a szentpáli (valamikor mezőváros volt, ma a felső szentpáli erdő őrzi a nevét) bírókhoz, hogy jelenjenek meg előtte. 1560-ban Kanizsa, Csurgó, Berzence, Babócsa és Segesd még magyar kézen lévő várak, valószínűleg Iharos is. 1566-ban Szigetvár elesik Iharos is, ekkor néptelenedik el először. 1567-ben öt ház található a községben, az 1571-es török összeírás alapján mindössze hét ház, 1580-ban ismét elnéptelenedik a falu, 1598-99-ben Kanizsa várának tartozékaként említik a falut.

1626-27-ben Ráttky Menyhért a falu birtokosa. 1631-ben a katolikus templomot az evangélikusok kijavítják és használják. 1664-ben Zrínyi téli hadjárata során visszafoglalja Berzencét és Babócsát, Iharos ekkor ütköző területté válik a kanizsai törökök és Zrínyi csapatai között. 1686. november 24-én Kaposvárt visszafoglalják a töröktől 1689-ben Szigetvár is, visszakerül, 1690. április 13. a kanizsai törökök kapitulációja, Iharos ekkor már a császári csapatok ellenőrzése alatt áll.

Az 1703-1711-ig tartó Rákóczi szabadságharcról nincsenek a községben fennmaradt emlékek. 1715-ben 8 háztartásról tudunk, vannak evangélikusok és katolikusok, a földesurak a Kisfaludyk. 1720-ban 101 lakója van a községnek. 1726-1733-ig Inkey János a község földesura és ettől kezdve 1948-ig az Inkey család birtoka. 1778-ban a község lakossága 377 fő, ebből 305 a katolikus 72 evangélikus. 1773-ban már iskola (római katolikus) működik a községben, ahol Tóth János tanító írást, olvasást és hittant tanít, az iskolának 6 tanulója van, ez az iskolaépület az Árpádkori templom mellett állt a temetőben.

A falu régi temploma a II. József korabeli első katonai felmérés alapján (1782-1785) erős, masszív épület, melynek állaga a későbbiekben folyamatosan romlani kezdett, ezért 1815-ben veszélyesnek minősítették és lebontották a tornyát, majd hamarosan az egész épületet. A mai katolikus templom 1825 és 27 között épült, klasszicista stílusban, amelynek hegyes sisakú tornya, félköríves szentélye és két boltszakaszos hajója van, illetve a templom alatt található az Inkey család kriptája. Az új templomot Pétsy János plébános építtette, aki az iharosi temetőben nyugszik. 1800-1840-ig a marcali járáshoz tartozik a falu.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nem múlt el nyomtalanul Iharosban sem, ekkor ugyanis az Inkey család felszabadította a jobbágyait, melynek következtében 27 jobbágy és 2 zsellér kapott telket. Jellasics horvát bán segédcsapatainak átvonulását az iharosi „partizánakciók” nehezítették meg kisebb sikerekkel. Egyes visszaemlékezések szerint a bán gombamérgezést kapott a faluban. A honvéd toborzás alkalmával 22 iharosi 19 és 22 év közötti férfi jelentkezett honvédő szolgálatra.

Az egykori katolikus iskolát a későbbi alsó tagozatos iskolát Császár Antal plébános építtette. 1860-ban báró Inkey Lajos háromszintes kastélyt építtetett szecessziós stílusban. Eredetileg egy kb. 5 hektáros park tartozott a kastélyhoz, ez francia park elrendezésű sövényeket, gruppokat és nagyon sok fa különlegességet tartalmazott, a park nyugati szomszédságában helyezkedett el az úgy nevezett „kertészkert”, ahol bolgárkertészet folyt. 1870-ben a község lakossága 1066 fő és a népesség egészen 1900-ig növekvő tendenciát mutat ekkor 1208 lakója, van Iharosnak. Ezt a lélekszámot többet már nem érte el a község, bár a továbbiakban is 1000-1100 fő között mozgott a lakosság annak ellenére, hogy az I. Világháborúban is sok iharosi elesett.

Az iharosi temetőben nyugszik Eötvös Józsefné, a nagy író és kultuszminiszter özvegye, aki lánya házassága révén került Iharosba. Eötvös Jolánta 1866-ban kötött házasságot báró Inkey Istvánnal, ebből adódóan többször is jártak szülei Iharosban. 1871-ben meghalt Eötvös József. Felesége ekkor költözött vidékre a lányához és itt is élt egészen haláláig, 1913-ig. Utolsó kívánsága ez volt: „Férjem a nemzet halottja én a nép halottja akarok lenni. Engem ne temessetek kegyúri templom kriptájába, én a falusi temetőben akarok nyugodni.” E kérését azzal magyarázták, mert nagyon jó kapcsolatot ápolt a köznéppel. A temetésén jelen volt fia a híres magyar fizikus, Eötvös Loránd is. Az Eötvösökkel kapcsolatosan megjegyezendő, hogy Eötvös Józsefné nem a kastélyban lakott, hanem a mellette lévő udvarházban (kis kastélyban), amely jelenleg a polgármesteri hivatalnak, a postának, a művelődési háznak és a könyvtárnak ad otthont.

Az Inkeyek idejében éli a második virágkorát a falu, 1894-ben tízrendbeliség alakul, 1910-ben létrejön az iharosi gazdák szövetsége. Az 1914-1918-ig tartó [[I. világháború]ban] sajnos nagyon sok férfi esett el, emléküket orzi a katolikus templom falán található emlékmű. A nagy gazdasági világválság Iharosban is éreztette hatását ez az időszak sok nehézséget okozott a gazdáknak. A XX. században a két világháború között jó néhány szervezet alakult a községben. 1928-ban megalakul a katolikus legényegylet, megalakul a későbbiekben a helyi levente egyesület, majd később lövész egylet is alakul, melynek elnöke a báró.

Inkey Pál ideje alatt éri el a teljességét a család gazdasága. Nyersolajjal hajtatott malma van, fűrésztelepe, országosan is jelentős szarvasmarha állománya. Az erdő és vadgazdasága szintén országos eredményeket mutat fel, mely eredményekhez nagyban hozzájárul a kitűnő erdész Metzl Kamill szaktudása is o, alakította ki a kastélyparkot, illetve létrehozta az Ágneslaki arborétumot, amely közel 40 fajta fenyőt tartalmaz. Ágneslak a báró Felso-Magyarországról származó Sztankovánszky Ágnes nevű feleségéről kapta a nevét. Az arborétum jelenleg a SEFAG Rt. Iharosi Erdészetének kezelésében áll. Pál báró volt az első somogyi nemes, aki dupla ablakokat rakatott a cselédek házaira.

1937-ben a falu lakossága 1078 fő, körjegyzősége Iharosberény. A II. világháború is jó néhány férfit vett el a falutól az o emlékművüket 1989-ben avatták fel, amely szintén a katolikus templom falán található. 1945-ben a nyilas katonák követelték a község bírójától Loczi Józseftől, hogy adja ki a falu leventéit, ezzel pótolván a német hadsereg katona hiányát. A bíró ezt megtagadta mire a nyilasok vezetője, elmozdította a posztjáról és bejelentette, hogy másnap kivégzik. A kivégzést a megérkező orosz katonák akadályozták meg.

1950-ig van bíró a településen és Iharosberényben a körjegyzősége, utána községi tanács működik a faluban. Az 50-es években megalakul az iharosi TSZ., amely később egyesül az iharosberényi termelőszövetkezettel. Az 1956-os események Iharosba is eljutottak, bár komolyabb atrocitás nem történt, tüntetésen kívül. Az 50-es és 60-as években amatőr színjátszó csoport működött a faluban, melyben a község fiataljai vállaltak szerepet. 1968-tól megszűnt a községi tanács csak tanácskirendeltség, volt a községben. A 60-as évek elejétől a községben mozi is működött egészen a 80-as évek közepéig, ekkor pénzhiány miatt szűnt meg. A településen katolikus és evangélikus vallásúak laknak. A katolikus templomról már szó esett, az evangélikus templomot 1970-ben építették, amikor elbontották a régi haranglábat a volt evangélikus iskolaépületnél. Szintén ekkortájt, termál forrást találtak a Rákóczi utca végén, Nagyréten, amely a mai napig kihasználatlan.

1978- -ban hatalmas kár érte a községet, ekkor robbantották fel az Inkeyek kastélyát, amelynek faszerkezete némelyek szerint a környező fagomba betegség áldozatává vált, az épület megmenthető lett volna. A községnek van óvodája, amely először a kastélyban működött, majd megépítették a jelenlegi épületet. 1980. szeptember 1-ig alsó tagozatos iskola működött Iharosban, az egykori katolikus iskola épületében, ezt az állam körzetesítő politikája szüntette meg. A 80-as években működött egy környezetvédő csoport a községben, amely országos hírű volt. Sajnos az idő folyamán megszűnt.

1990-ben az első önkormányzati választás után a település önálló lett iharosberényi körjegyzőséggel. 1998-ban nyugdíjas klub alakult a községben Hangulat Klub néven. 1999. Január 23-án gyermek és ifjúsági önkormányzati választások voltak, majd február 6-án hivatalba lépett az Ifjú Titánok Köre Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat. 2001-ben megalakult a polgárőr és tűzoltó egyesület is a községben, mely a közbiztonság javítására hivatott a településen valamint alap tűzoltási feladatai vannak. 2003. októberében megszűnt a településen a postahivatal, helyét a mobil posta vette át, illetve egy önkormányzat által működtetett postai szolgálat. 2000. október 13-án alakult, de csak 2003. december 14-tol lépett a nyilvánosság elé a Szent László Szabad Lovagjai Lovagkör, amely a lovagkor szellemiségét szándékozik visszahozni napjainkba valamint magyarságtudat ápolást végez.

[szerkesztés] Nevezetességei

A település egyetlen műemléke a katolikus templom. 1825 és 27 között épült, klasszicista stílusban, amelynek hegyes sisakú tornya, félköríves szentélye és két boltszakaszos hajója van, illetve a templom alatt található az Inkey család kriptája. Az új templomot Pétsy János plébános építtette, aki az iharosi temetőben nyugszik.

Szintén az iharosi temetőben nyugszik Eötvös Józsefné a nagy író és kultuszminiszter özvegye, aki lánya házassága révén került Iharosba. Eötvös Jolánta 1866-ban kötött házasságot báró Inkey Istvánnal, ebből adódóan többször is jártak szülei Iharosban. 1871-ben meghalt Eötvös József. Felesége ekkor költözött vidékre a lányához és itt is élt egészen haláláig, 1913-ig. Az Eötvös családdal kapcsolatosan megjegyezendő, hogy Eötvös Józsefné nem a kastélyban lakott, hanem a mellette lévő udvarházban (kis kastélyban), amely jelenleg a polgármesteri hivatalnak, a postának, a művelődési háznak és a könyvtárnak ad otthont. Az épület helyi védettség alatt áll.

Napjainkban a községet sajnos a lakónépesség fogyása jellemzi (2003-ban 581 fő), pedig nagyon szép természeti környezetben fekszik a falu. Jelentős erdőállomány veszi körül, tiszta friss levegővel, amely akár turizmus szempontjából is kihasználható lehetne, a pihenni vágyók számára. A népesség fogyásból adódóan, egyre több az üresen álló lakóház, melyek közül sok ház a két világháború közötti időszak stílusjegyeit őrzi, és még menthető értékek közé tartoznak, ugyanakkor jó néhány 60- as 70- es években épült ház is üres. A faluban fellelhetők még köztéri kerekes kutak, amelyeket az önkormányzat 2003-ban helyi védettségűvé nyilvánított, csakúgy mint az egykori kastélypark területén található jégvermet. Számos útszéli kereszt látható a településen, és az iharosi szőlőhegyen is. Sajnos a szőlőhegyben, a legtöbb helyen már nem folyik szőlőtermesztés, szintén az elhalálozásokból adódóan számos présház és szőlő ültetvény áll gazdátlanul, amelyek szintén a falu jellemző értékei lehetnének megfelelő felújítás után. A helyi katolikus egyházközség temploma a megye egyik legszebb klasszicista temploma, amely szintén felújítást igényelne, sajnos a kis létszámú hívóközösség adományai ezt nem teszik lehetővé.