Ignazio Silone
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ignazio Silone (1900. május 1 - †1978. augusztus 22) olasz származású, svájci író.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Dél-itáliai parasztcsalád gyermeke, anyját, testvéreit elvesztette egy földrengésben. Az elnyomottság érzése élete meghatározó tényezőjévé vált, korán politizálni kezdett. 1930-44: a fasizmus elől Svájcba emigrált.
[szerkesztés] Pályája
[szerkesztés] Kezdeti alkotások
A svájci emigrációban vált íróvá, regényei először németül és angolul jelentek meg. Művei ebben az időszakban:
- Fontamara (1930) regény - az Abruzzók életét ábrázolja a fasizmus szorításában.
- Bor és kenyér (1946) regény - a verista hagyományok követője.
[szerkesztés] Az 1930-as évek művei
Silone ebben az időszakban szembefordult a kommunizmussal, de antifasiszta maradt. A világháború után veszített jelentőségéből, de hatással volt a neorealizmusra.
[szerkesztés] Az 1960-as évek művei
Az író pályáján ez az időszak az írói megújulás időszaka. Fő műve a 60-as évek terméséből:
- Egy jámbor keresztény kalandjai (1968) történelmi dráma, a ferences mozgalmaknak állít emléket.