Idősebb Cserey Farkas
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Cserey Farkas (nagyajtai) (Nagyajta, 1719 - Bécs, 1782. december 9.) bölcselettudor, udvari tanácsos és előadó
[szerkesztés] Élete
Cserey Elek táblai ülnök testvére volt. Kolozsvárt tanult a tudós jezsuita Kaprinai felügyelete alatt és 1742-ben végezte be iskolai tanulmányait és bölcselettudor lett. Korának egyik legműveltebb férfia; a hivatali pályán az erdélyi kancelláriánál 1761-ben udvari tanácsossá és referendáriussá emelkedett Bécsben és ott élte napjait. 1777-ben Mária Terézia királynétól, ki az erdélyi ügyekben mindig kikérte tanácsát, a krasznai, tasnádi és zilahi uradalmakat kapta.
[szerkesztés] Munkái
1. Isten anyjának... szüz Máriának lorétomi litániában lévő nevezetek rendén folyó dicsérete. Bécs, 1772. Képekkel és Nagy-Szeben, 1830.
2. A magyar és székely asszonyok törvénye. Kolozsvár, 1800. (Fia ifjabb Cs. Farkas adta ki.)
Kéziratban maradtak: Költeményei a mohácsi vészről, Buda bukásáról, a török foglalásokról és egyéb történeti tárgyakról; továbbá Valerius Maximusnak a nevezetes beszédekről és tettekről irt latin munkája magyarázva az Országos Széchényi Könyvtárban; egy jogi szótárt is hagyott hátra.
Levele Barcsay Ábrahámnak, Bécs. dec. 10. (Erdélyi Muzeum IV. 170.)
Arcképét Nagy Sámuel metszette rézbe; megjelent az Erdélyi Muzeum IV. füzete mellett 1815-ben.
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996
