I. János latin császár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. (Brienne-i) János (1228-1237) latin császár

[szerkesztés] A Jeruzsálemi Királyság élén

Brienne-i János, II. Erard gróf másodszülött fia hatvanéves korában került a történelem porondjára. Eredetileg egyházi pályára szánták, ám őt jobban vonzotta a lovagi lét, és negyvenévnyi lovagi torna alatt jelentős hírnévre tett szert. 1208-ban a Szentföldről kérés érkezett II. Fülöp Ágosthoz, hogy jelölje ki egyik nemesurát a Jeruzsálemi Királyság örökösnőjének, Máriának férjéül, és a király Jánost választotta, ígérve, hogy támogatja majd jeruzsálemi uralkodásában. 1210-ben létre is jött a frigy, János pedig Mária révén uralkodhatott a jeruzsálemi keresztes államon. Itt 1211-ben hatéves fegyverszünetet kötött a szeldzsuk szultánnál.

1212-ben elhunyt felesége, aki egy leányt (Jolántát, azaz Izabellát) hagyott maga után. János hamarosan újra nősült, arája az örmény Stefánia hercegnő volt. Az ötödik keresztes hadjáratban (1218-1221) sajnálatos módon háttérbe szorította őt a pápai legátus, és tanácsa ellenére nem kötötte meg a Damiettánál vívott győztes csata után a szultán által felajánlott kedvező békét, így a hadjárat elbukott. Ezután a király nyugatra indult, hogy segítséget kerítsen. 1223-ban találkozott III. Honorius pápával és II. Frigyes császárral, aki eljegyezte lányát, a királyság örökösét, Izabellát. Itália után Franciaországba és Angliába utazott, ám nem kapott támogatást. Később Santiago de Compostelába zarándokolt, ahol elvette új feleségét, Kasztíliai Berengáriát. Innen német területekre, majd ismét Rómába látogatott (1225), ahol II. Frigyes, immár a veje, követelte, hogy mondjon le javára a Jeruzsálemi Királyságról. A hetvenes éveiben járó száműzött király ezt meg is tette, de még elég aktív volt ahhoz, hogy bosszút álljon: a hatodik keresztes hadjárat (1228-1229) pápai csapatait Frigyes távollétében annak dél-itáliai birtokai ellen vezette.

[szerkesztés] A Latin Császárság ura

A már nyolcvanéves Jánosnak a Latin Császárság bárói ajánlották a konstantinápolyi trónt azzal a feltétellel, hogy Courtenay-i Balduin elveszi másodszülött lányát, és ő lesz az örökös. Kilenc éven át ült régensként a császári trónon, és 1235-ben maroknyi emberével visszavetette a nikaiai és bolgár ostromlókat. 1239-ben hunyt el egy ferences rendi szerzetes csuhájában. Tipikus kóbor lovag volt, mindig pénztelen, kissé papucsférj, akit kalandozásai két ország trónjára is eljuttattak. Noha nagy reményeket fűztek hozzá, a birodalmat ő sem tudta megmenteni a hanyatlástól, csak a végső bukást késleltette.

Előző uralkodó:
I. Róbert

Latin császár
1228–1237