Hoplita
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A hoplita vagy pontosabban hoplitész ókori görög nehézfegyverzetű gyalogos katona volt. Nevét a hoplonról, jellegzetes kerek pajzsáról kapta. Az ókori görög poliszának legfontosabb, a görög földrajznak is megfelelő - a dombos vidék alkalmatlan volt harcikocsik, vagy nagyobb lovascsapatok műveleteire - haderőneme volt. A hoplita phalanx könnyűfegyverzetű gyalogosokkal és valamennyi lovassággal egészült ki.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A hopliták fegyverzete
A hopliták támadófegyverzete a legfontosabb 2-3 m, de a makedón korra akár 6-7 m hosszú lándzsából (dorü), a rövidebb, másfél méteres hajítódárdából (akontion) és egy rövid, 60 centiméteres, kétélű, egyenes kardból (xiphosz) állt. A hosszú lándzsa nyele többnyire kőrisfából készült, hegye pedig bronzból vagy vasból, a másik végére pedig egy bronz lándzsavéget szereltek, hogy menet közben kiegyensúlyozza a lándzsát.
A védőfegyverzet legfontosabb része a nagy, majdnem 1 méter átmérőjű kerek pajzs, a hoplon volt, aminek a kerete fából készült és bőrrel borították be, amit kívülről bronzlemezekkel erősítettek meg. Az egyes poliszok a pajzs külsejére a poliszra jellemző jelet (episzémé) festettek, így a spártaiak (lakedaimóniak) lambdát, az athéniak alphát, a sziküóniak szigmát. A pajzsot a hoplita a bal kezében fogta, pontosabban bal kezét átdugta a pajzs belső részén levő bronz karpánton (porpax) és a pajzs belső peremén levő fogantyút (antilabé) markolta meg. Így karja több ponton rögzítette a pajzsot és azt jobban tudta irányítani, nemcsak magát, hanem a neki szemből balról jövő támadással szemben a tőle jobbra állót is védeni tudta. A jobbról jövő támadással szemben védtelenebb volt, ezért az ellenség általában onnan igyekezett támadni. A hoplita fején az arcot is takaró elterjedtebb korinthoszi típusú, vagy a kevésbé zárt illír típusú sisakot viselt. A mellét mellvért (thórax) védte, ami készülhetett bronzból, de szövetre erősett bronlemezkékből is. A lábán lábvértet (knémidesz) viselt, ami térdtől bokáig védte a lábszárát elölről.
[szerkesztés] A hopliták harcmodora
A hopliták zárt alakzatban, phalanxban harcoltak. Így próbálták fiikai nyomással és döfködéssel felbomlasztani a szembenálló phalanx zártságát. 30-40 kg súlyú fegyverzetük miatt gyors és hosszú harctéri mozgásra nem voltak alkalmasak. Zárt soraik ellen a könnyűgyalogság nem sokat tehetett ellenük, de ha felbomlottak a soraik és menekülni kezdtek, akkor a könnyűgyalogság könnyen végzett velük egyenként. A pajzsot ilyenkor ha el is dobták, a nehéz vértezettől nem tudtak megszabadulni. A pajzs elhajítása a gyávaság jele volt sokszor, ezért a spártai nők úgy buzdították hadba induló férjüket, fiukat hogy hozzák haza a pajzsukat, vagy azon hozzák őket haza (holtan). Általában a mészárlás azonban nem volt célja a háborúnak - néhány kivétellel -, megelégedtek az ellenség elmenekülésével.
[szerkesztés] A hopliták kiállítása
A hoplitáknak a fegyverzetüket maguknak kellett megvásárolniuk, nem a polisztól kapták, ezért csak bizonyos anyagi szint felett engedhették meg maguknak, hogy nehézfegyverzetűek legyenek. A szegényebbek könnyűfegyverzetűek és evezősök lehettek. A gazdagabbak pedig a lótartást is megendgedhették maguknak. A legegyszerűbb nehézfegyverzet i. e. 510 körül kb. 30 drakhmáért, azaz 1-2 ökör áráért mevásárolható volt.
Árulkodó pl.Athénban a vagyoni osztályok neve, az ötszázmérősök - az évi gabonatermés mennyisége után - utáni második osztály a 300 mérő feletti hippeiszeké, azaz "lovagoké" volt, ők engedhették meg maguknak azt, hogy lovasként szolgáljanak, legalábbis Szolón idején. A következő, a 2-300 mérő közöttieké, a zeugitészek lehettek a nehézfegyverzetű katonák, azaz hoplitészek.
[szerkesztés] Források
- Németh György: A polisok világa (Korona Kiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-9191-11-6)
- Hegyi Dolores - Kertész István - Németh György - Sarkady János: Görög történelem - a kezdetektől Kr. e. 30-ig (Osiris, Budapest, 1995, ISBN 963-379-118-9)
Based on work by