Hidegség

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 47.62678° k. h. 16.74104°

**Hidegség**

Régió	Nyugat-Dunántúl
Megye	Győr-Moson-Sopron
Kistérség	Sopron–Fertődi
Rang	község
Terület	16,81 km²
Népesség
Összesen: 311 fő (2001) Népsűrűség: 18,50 fő/km²
Irányítószám	9491
Körzethívószám	99
Térkép é. sz. 47.62678° k. h. 16.74104°	település Mo. térképén

Hidegség község Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron–Fertődi kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

Hidegség Győr-Moson-Sopron megye nyugati részén, Soprontól mintegy 17 km távolságra keleti irányban található. Természetföldrajzi szempontból a Nyugat-Magyarországi peremvidék részeként nyílvántartott Ikva-medencéhez tartozik a falu. A település határától északra elterülő Fertő-tó közelsége a történelem folyamán mindvégig meghatározta a község lakóinak életét: a növénytermesztés bizonyos ágainak fejlődését lehetetlenné tette, ugyanakkor például a zöldségtermesztés számára kedvező feltételeket biztosított a vízparti környezet. Hidegség közlekedésföldrajzi helyzete kedvező, rajta halad keresztül ugyanis a Sopront Fertőddel összekötő "Fertő-tó melletti útvonal". Emellett a 85-ös számú főútvonallal is kapcsolata van a falunak a Nagycenkre vezető 3 km hosszú bekötőút révén. Sopronból óránként induló autóbuszokkal nagyon könnyen elérhető a település mintegy 20 perces buszozás révén. Fontos még megemlíteni azt is, hogy a községnek Nagycenkkel közös vasútállomása van a Győr-Sopron-Ebenfurthi Vasútvonalon.

[szerkesztés] Története és mai élete

A faluház udvara

Falurészlet

Utcarészlet

Vigyázat! Békaátkelés

Hidegség a nevét a "Dézsma pincében" eredő forrásáról kapta. A környék már a neolitikum idején is lakott terület volt, amit a falu határában előkerült leletek is bizonyítanak. Rajtuk kívül még római korból származó tárgyakat sikerült feltárniuk a régészeknek. Önmagát a települést az írott források először 1274-ben, majd 1283-ban említették HYDEGSYD formában. Ezek az oklevelek az Osl családot emlegették a község birtokosaként. A következő évszázadokban azonban a birtokosok sűrűn váltogatták egymást: 1358-ban például a Kanizsayaké lett a falu, majd a század végén házasság útján a Nádasdyakra szállt. A település lakóinak a XV. században a szomszéd földesurak háboruzásait, a XVI. században pedig a török gyakori zaklatásait kellett elviselnie. Az 1500-as évek elején a magyar lakosság elmenekült a faluból, helyükre 1532-1534 körül horvát telepesek érkeztek. Az érkező horvátok pontos létszámát nem tudjuk megmondani, az azonban biztos, hogy 1537-ben Hidegség lakóinak csak 40%-a volt magyar. A reformáció elsősorban a község magyar lakói körében vert gyökeret: 1596-ban még saját evangélikus lelkésze is volt a falunak. A XVII. század első felében a lakosság túlnyomó többsége visszatért a katolikus hitre. Nádasdy Ferenc 1671-es pere után a hidegségi birtokai előbb a Draskovich, majd a Széchenyi családra szálltak.

A Rákóczi-szabadságharc idején a község ismét elnéptelenedett, ezért 1704-ben újra horvát telepesek érkeztek, ezúttal a Szerémségből. A horvát népesség részaránya így annyira megnövekedett, hogy 1832-ig horvát volt az iskolai oktatás nyelve. Hidegség lakói már a XVIII. században is elsősorban szőlő- és gyümölcstermesztéssel, valamint nádaratással foglalkoztak. A hidegségi sárgarépa, a petrezselyem, a hagyma és a paradicsom a soproni piacon kívül még Győr, Moson és Vas megyékben, valamint Auszriában is közismert volt A szőlőtermesztés a XIX. századi filoxéravész miatt elveszítette jelentőségét. A nádaratás és a feldolgozás is biztosította a megélhetést, azonban a mostoha munkakörülmények miatt nagyon sok arató egészen fiatalon elveszítette életét. Az állattenyésztés ágazatai közül inkább a külterjes szarvasmarhatenyésztést érdemes megemlíteni.

Az első világháborút még nagyobb veszteség nélkül sikerült megúszni, a második világháború azonban már tragikus eseményeket hozott a falu életében: 1944 novemberétől a faluban és az Ilona majorban zsidó munkaszolgálatosokat őriztek és dolgoztattak, s közülük 1286 beteget agyonlőttek. A szovjet csapatok 1945 április elsején érték el a falut. A megszállást követő földosztás után a lakosság társadalmi összetétele erősen megváltozott: korábban ugyanis 26 család 15-20 hold földterülettel rendelkezett, ezután kb. 5-6 hold lett az átlag birtokméret. Így a középparaszti rétegek helyett a kisparasztság került túlsúlyba. A kollektivizálás hullámai Hidegséget az 50-es években érték el először: 1950-ben megalakult a helyi Termelőszövetkezet, majd az 1959-es újjáalakulásával a szövetkezeti tulajdon általánossá vált a faluban. A 60-as években a Hidegségi Termelőszövetkezet egyesült a Hegykőivel, így a gazdasági döntések gyakorlatilag kikerültek a helybéliek hatásköréből. Megszűnt a falu önálló tanácsa is, közigazgatásilag egészen a rendszerváltásig Hegykőhöz tartozott Hidegség. Az erőteljes urbanizáció hatására itt kedvezőtlen folyamatok zajlottak le: a 60-as évektől kezdve ugyanis nagyon sokan elvándoroltak a faluból, így rendkívüli mértékben lecsökkent a település lélekszáma.

Hidegség lélekszáma a XX. század folyamán drámaian csökkent: 1900-ban még 554-en, 1930-ban 589-en, 1997-ben azonban már csak 303-an laktak. Az a furcsa helyzet állott elő, hogy a II. József- féle népszámláláshoz képest is jóval kevesebben élnek ma a faluban. A lakosság korösszetétele kedvezőtlen, majdnem eléri a 40%-ot az idősek aránya. A faluban összesen 3 KFT működik, a nyilvántartott kisvállalkozások száma 9. Így nem lehet a népesség helyben való foglalkoztatását biztosítani. A keresők többsége ingázó, elsősorban a közeli Sopron ipari üzemeiben és hivatalaiban vállalnak munkát. Az különösen kedvezőtlen a kisközség számára, hogy sem óvodával, sem pedig általános iskolával nem rendelkezik. Hidegségen összesen 112 lakást tartanak nyilván, ebből mindössze 1 van önkormányzati tulajdonban. Vezetékes ívóvizzel mára már szerencsére csaknem minden lakást elláttak, s az utóbbi időben sor került a telefonhálózat bővítésére is. Az infrastrukturális fejlődés folyamatosságát biztosítja a szennyvízcsatorna hálózat és a vezetékes gázhálózat kiépülése is. Az utak többsége portalanítva van, ez még az utóbbi pár évtized fejlesztésének köszönhető. Így azt mondhatjuk, hogy a község kis mérete ellenére infrastrukturálisan eléggé fejlett. A turizmus fellendítése érdekében a faluban igyekeznek mindent megtenni.

A Fertő-tó melléki kerékpárút bővítése és belterületi szakaszának kiépítése 1997 október elsejével vette kezdetét. A 80-as években épült faluháznál kulturterem, orvosi rendelő és üzlethelyiségek találhatók. A helyi vízmű tulajdonosa a Soproni Viz-, és Csatornamű Vállalat, amely a szennyvíztisztító mű üzemeltetését is végzi. Mára már a kommunális folyékony és szilárd hulladékgyűjtés is megoldódott a Rekultív KFT jóvoltából / székhelye Fertőszentmiklós/. A Hidegségen járóknak érdemes még megismerkedniük a helyi nádaratással és feldolgozással. A jó minőségű termékek fele exportra megy, még Svájcban is előszeretettel vásárolnak a termékekből. Természetesen a falu lakói ma sem mondtak le a minőségi zöldségtermesztésről, még ma is ez a legkiemeltebb mezőgazdasági foglalkozás.

Hidegségnek napjainkban a kistelepülések minden problémájával szembe kell néznie, kezdve a népesség létszámának aggasztó csökkenésétől a súlyos pénzhiányig. A falu számára azonban lehetőségek is vannak. A Fertő- tó melléki kerékpárút az átmenő forgalom növekedését vonhatja maga után, amelyből remélhetőleg a település is profitálhat. A turizmus fellendülését a műemléktemplom, illetve Sopron város közelsége is motiválja. Ezenkívül a hagyományos tevékenységek ( zöldségtermesztés, nádfeldolgozás) is előbb-utóbb fellendülnek.

[szerkesztés] Nevezetességei

Hidegség elsőrendű műemléke a falu feletti dombon álló Szent András templom, amelynek XIII. századi körkápolnájában korabeli freskók találhatók. Ehhez az eredeti körkápolnához a XV. században kétszakaszos hajót építettek. Ezt az 1713-as villámcsapás után barokk stílusban átalakították. A gyönyörű műemléktemplom magasabb alapszintje miatt szinte az egész községet uralja. A templom történetéhez tartozik még, hogy 1748-ban toronnyal látták el, amely szintén a barokk jegyeit viseli. Az építményt 1890-ben romantikus homlokzattal látták el, majd 1940-ben végleg meghosszabbították a hajóját. Bár a templom részei különböző időpontokban épültek, s eltérő stílusirányzathoz tartoznak, mégis megérdemli a műemléktemplom minősítést.