Harsányi János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Harsányi János (Budapest, 1920. május 29 – Berkeley, 2000. augusztus 9.), magyar származású amerikai közgazdász, a korlátozott információjú játékelmélet kutatója.
Egy zuglói gyógyszerész gyermekeként született 1920-ban. 1938-ban érettségizett a Fasori Evangélikus Gimnáziumban. 1942-ben gyógyszerészi oklevelet szerzett Budapesten. Zsidó származása miatt 1944 májusától novemberéig munkaszolgálatos Budapesten. 1945-ben századát Ausztriába deportálták, de ő megszökött a pályaudvarról, s Raile Jakab jezsuita szerzetesnél bujdosott a Mária utcai kolostor pincéjében. Eközben előadásokat folytatott a Katolikus Hittudományi Főiskolán. 1946-tól filozófiát hallgatott, 1947-ben doktorált, majd Szalai Sándor szociológiai intézetében tanársegéd lett. 1948-ban a gyógyszertárak államosítása után leendő feleségével, Klauber Annával Ausztriába menekült. 1950-ben Ausztráliába emigrált, ahol három évig gyári munkásként dolgozott. 1954-56-ban a brisbane-i egyetemen közgazdaságtant tanított. 1956-ban Rockefeller-ösztöndíjat kapott a Stanford Egyetemre. Kenneth Arrow mellett 1958-ban közgazdasági doktorátust szerzett. Főként matematikát és statisztikát tanult. 1958-ban feleségével visszatért Ausztráliába, s a canberrai egyetemen kapott kutatói állást. Arrow segítségével 1961-ben a detroiti egyetemen kapott állást. 1964-ben a kaliforniai Berkeley Egyetem professzora lett. Egyetlen gyermeke, Tom is ekkor született.
1994-ben - John Forbes Nash-sel és Reinhard Selten-nel megosztva – „a nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúly-analízis terén végzett úttörő munkásságért” Nobel-díjat nyert. Élete végén Alzheimer-kórban szenvedett. 80 éves korában szívroham végzett vele.
Based on work by