Hangstúdió

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A hangstúdióban készítik a mixalbumokat, előadói albumokat, szinkronokat, reklámblokkok hangfelvételeit (ún. "reklámspot"), és a digitális, vagy analóg masteringet, és egyéb hangfelvételeket.

Irányító szoba a hangstúdióban

A hangok keverését egy speciális személy: a hangmérnök végzi el.

A korszerű hangstúdió kiválóan alkalmas élőhangszerek (pl. dob) felvételére. Tereit természetes akusztikával alakítják ki, ház a házban módszerrel, igényes hangvisszaverő és hangelnyelő felületekkel. Akár kisebb kamaraegyüttes vagy kórus felvétele is megoldható benne. Berendezései, mikrofonparkja minden igényt kielégítenek. A felvétel korszerű digitális technikával készül benne. A keverés során lehetőség van térszimulációs effektek használatára, (pl. egy koncert terem akusztikájának utólagos alkalmazására).

[szerkesztés] Kivitelezés és berendezés

Énekes a "live room"ban. Fényképezte: Neil Martin

A hangstúdiók általában két helyiségből állnak: magából a stúdióból, ahol a felvétel készül (gyakran “live roomnak” azaz élő szobának nevezik), és az irányító szobából, ahol a stúdiószobában felvett hangot manipulálják. A hangstúdiók gondosan, az akusztikus alapelvek figyelembevételével készülnek, a pontos, és hiteles hangzás miatt. Mindkét szoba tartalmazza ezt a kezelést (emiatt vannak az abszorpciós és a diffúziós anyagok a szoba falain, hogy a szobában felvett hangok megfelelő módon viselkedjenek a felvételkor) valamint a “soundproofing”-ot, amit nyers fordításban hangkorrigálásnak lehetne fordítani (a hang elkülönítését szolgálja a szobák között). A hangstúdió tartalmazhat további szobákat, ilyen lehet például a „vokálterem” - egy kis szoba kifejezetten a hangrögzítésre kialakítva, valamint egy vagy több további irányítószobát.

Ezeket a berendezéseket a hangstúdiók többsége tartalmazza:

• Keverőpult
• Multitrack felvevő
• Mikrofonok
• Referencia monitorok, amelyek loudspeaker-ert tartalmaznak flat frequency response –zal.

Ezeket is tartalmazhatja:

• Digitális Audio Munkaállomás
• Music workstation
• Kimeneti effektek, például kompresszorok, reverb, vagy equalizerek

[szerkesztés] Történelme

A korai hangstúdiókban gyakran hiányzott a helyiségek elkülönítése, és kiegyenlítették a hangszórók hangzását (mono-hangzás). Főleg az "élő felvételt" alkalmazták, ami azt jelentette, hogy egy egész zenekart behívtak a stúdióba, vagy kissé elkülönítették a zenészeket, és úgy rögzítették a hanganyagot.(A mai modern stúdiókban is alkalmazzák ezt a módszert, de főleg nagy, filmes zenék hangszerelésénél.) A "multi-trackes" felvétel bevezetésével lehetségessé vált, hogy az instrumentális részek (a hangszerek játéka), és az énekes hangja külön-külön sávra rögzüljenek. Ennek következtében a hangsúly áttevődött az elkülönítésére, és a "sound-proofing"-ra. Az 1960-as években a lemezek analóg hangrögzítéssel,¼ inches vagy ½ inches nyolc-sávos mágnesszalagra készültek. A korai 70-es években a technológia lehetővé tette több fajta multi-track szalag alkalmazását. A legelterjedtebb a 2 inches analóg szalag lett, amely alkalmas volt 24 különálló sáv rögzítésére. Általában ezután egy számot egy 24 sávos szalagos rendszerben állítottak be, a jelet visszajátszották és egy másik berendezésre küldték, amely már kombinált jeleket rögzített (ezt nevezték "printing"-nek) , ½ vagy 2 inches sztereó szalagra, amit mesterszalagnak hívtak. A digitális rögzítés elődje, amelyen az összes elérhető sáv száma, a 24 sáv többszöröse, a 24 sávos szalagtól indult ki. Manapság az analóg szalagos gépek nagyon keresettek, miután bizonyos labelek (lemezkiadók) a digitális rögzítést túl durvának találták.

A kereslet, és az analóg szalagos gép kora nagymértékben befolyásolja az értékét, bár az is tény, hogy számos hangmérnök még mindig ragaszkodik az analóg szalaghoz. Jelenleg, a legtöbb hangstúdióban digitális rögzítési eljárást alkalmaznak, amelyen az elérhető sávok számát csak a keverőpult vagy a számítógép hardwer interfész kapacitása határozza meg. A fő célszámítógépek egy nagyobb rögzítési eljárásban képesek helyettesíteni a keverőpultokat, a rekordereket, synthesizereket, a samplereket és a hangeffektet biztosító berendezéseket. Egy felszerelt számítógépet tehát Digitalis Audio Munkaállomásnak (angolul Digital Audio Workstation, röviden DAW) hívunk. A népszerű audio-rögzítő szoftverek például a Digidesign Pro Tools, Cubase and Nuendo by Steinberg, Motu Digital Performer, Ableton Live, Cakewalk SONAR és Apple Logic Pro. Az Apple Macintosh elemei között biztosan találunk rögzítésre alkalmas eszközt, ám a legtöbb ilyen szoftveres alkalmazás sokkal jobban támaszkodik a szükséges hardwerre, mint a számítógép, amelyen fut, és bár Apple Macintosh egyre jobban terjed, de még mindig nem lehet átlagosnak mondani a létezését. A legtöbb szoftver inkább Microsoft Windows és Linux platformra íródott, és a kereskedelemben figyelemre méltó eredményeket értek el a házi stúdiók, és PC bázisú multitrack audio szoftverek piacán. Ha nincsen keverőpultunk (vagy csak elhasználódott), akkor mindenféle keverési munkára megfelelő egy billentyűzet, és egy egér; ezt "Mixing in the Box" módszernek nevezik. Vannak egyéb gépek, amelyek tartalmaznak egy felvevőt, preampokat, effekteket, és egy keverőpultot; ezek az eszközök elég gyakran szerepelnek egy DAW-ban, általában a tévés szakmában használatosak. Egy kicsi, saját használatra kialakított hangstúdiót néha "project stúdiónak" is nevezik. Az ilyen stúdiók gyakran egy különleges alkotó kedvét szolgálják, vagy nem kereskedelmi célra használják fel őket. Az első modern project stúdió az 1980-as évek végén alakult meg, a multitrack felvevők, a synthesizerek és a mikrofonok győzelmekor. A jelenség a virágkorát akkor érte el, amikor a MIDI eszközök és kiegészítők ára drasztikusan csökkent, valamint az olcsó digitális merevlemezes rögzítési termékek esetében is ez történt.

[szerkesztés] Forrás

Az angol Wikipedia "Recording studio" szócikke.