Grelling-Nelson paradoxon
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Grelling-Nelson paradoxon egy szemantikus paradoxon amit 1908-ban fogalmazott meg Kurt Grelling és Leonard Nelson. Néha szokás Weyl-paradoxon-nak esetleg Grelling paradoxon-nak is nevezni.
A Grelling-Nelson paradoxon teljesen analóg a Russell-paradoxonnal.
[szerkesztés] Meghatározás
- Nevezzünk egy melléknevet „autologikusnak”, ha leírja önmagát. Például a rövid szó autologikus, mert a rövid szó tényleg rövid. A többszótagú szó ugyancsak autologikus.
- Nevezzünk egy melléknevet „heterologikusnak”, ha nem autologikus, azaz nem írja le önmagát. Például a hosszú vagy az egyszótagú szavak heterologikusak.
Nyilván minden melléknév vagy autologikus vagy heterologikus, hisz vagy leírja önmagát vagy nem. Az ellentmondás, akkor adódik, amikor a heterologikus szóról akarjuk eldönteni, hogy autologikus vagy heterologikus. Nem lehet heterologikus, mert akkor leírná önmagát és így autologikus lenne. Viszont autologikus sem lehet, mert akkor nem irja le önmagát és ezért heterologikus.
Based on work by