Ghyczy Kálmán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ghyczy Kálmán (Komárom, 1808. február 12. - Budapest, 1888. február 28.) magyar konzervatív politikus, ügyvéd, pénzügyminiszter.

Bár a Magyarország számára Ausztriától nagyobb függetlenséget követelő politikai erőkhöz tartozott, szerepet vállalt az 1867-es kiegyezés belpolitikai előkészítésében. Pénzügyminiszterként kulcsszerepe volt a magyar költségvetésben az 1870-es évek közepére fellépő válság megoldásában.

[szerkesztés] Pályája a szabadságharcig

1843-ban Komárom vármegye országgyűlési képviselője ("követe") lett, 1844-ben a vármegye első alispánja. Politikai karrierje mellett a szakmai ranglétrán is emelkedett: 1847-ben személynöki ítélőmester, később nádori ítélőmester lett.

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején a Habsburg császári udvarral szembeszegülő Batthyányi-kormány igazságügyi államtitkára volt, ugyanakkor vármegyéje országgyűlési követe.

[szerkesztés] A szabadságharc utáni belpolitikában

A szabadságharc leverése után 1949-ben hűségnyilatkozattal felérő emlékiratot írt Pázmándy Dénessel együtt Windischgraetzhez, de ekkor nem folytatta a politikai pályát, visszavonult birtokára.

Később azonban visszatért a politikába és 1861-ben már a képviselőház elnöke volt, 1865-től pedig a magyar balközép vezére. A határozati párthoz tartozott és kezdetben megpróbált Tisza Kálmán és a felirati pártot vezető Deák Ferenc közt közvetíteni.

1873-ban saját politikai erőt alapított, a Középpártot. Kilépése a Tisza Kálmán vezette balközép pártból annak végét jelentette (igaz, hogy egy olyan későbbi szövetség részeként, amelynek miniszterelnöke Tisza lett). "Erkölcsi tekintély dolgában mindjárt Deák Ferenc mellett foglalt helyet" - írta Ghyczyről évtizedekkel később a Nyugatban Halász Imre.

[szerkesztés] Pénzügyminiszter

Pártja véleményét ki sem kérve, az uralkodó hosszas rábeszélésre elvállalta a Bittó-kormány pénzügyminiszteri posztját. Ezt a pozíciót 1874. március 21 és 1875. március 2 közt töltötte be.

A pénzügyminiszterséget olyan időszakban vette át, amikor a költségvetés krónikus bajokkal küszködött. A kiegyezés utáni években gazdasági optimizmus lett úrrá az országon, sokan az adók csökkentését várták. A költségvetés valójában adóemelésre szorult, csak ezt senki nem merte kimondani. Ezt a szerepet és a népszerűtlenséget Ghyczy vállalta magára, utat törve utóda, Széll Kálmán adópolitikája számára.

"Az adófelemelések igazi apja Ghyczy volt. Széllnek már csak az adoptív-apa szerepe jutott. Ghyczy magára merte venni az adófelemelés indítványozásával járó szörnyû ódiumot s azután magával vitte ezt Igmándi magányába" - írta Halász Imre.

A Ghyczy előterjesztette 1875-ös költségvetés azt irányozta elő, hogy a költségvetés hiányából 13 millió forintot adóemelésekből fedezzenek. A költségvetés ellen azonban egykori szövetségese, Tisza kemény politikai hadjáratot indított és amikor 1875 februárjában pont Tisza vezetésével jött létre a "fúziós kabinet", Ghyczy távozása elkerülhetetlenné vált. A fúziós egyezség szerint azonban utóda a Deák-párti Széll, az adóemelések híve lett.

[szerkesztés] Utolsó évei

Miután pénzügyminiszteri posztjáról lemondott, egy időre visszavonult, de később ismét a képviselőház elnöke lett (1879-ig). 1885-ben a főrendi ház tagja lett.

[szerkesztés] Hivatalai időrendben

1843. május 14. – 1844. november 13. - Komárom megye országgyűlési követe
1847. november 11. – 1847. november 23. - Ismét Komárom megye országgyűlési követe
1847. november 23-tól - Személynöki ítélőmester, egyben jegyzői feladatokat látott el, illetve elnökölt az 1847-1848. évi országgyűlés alsótábláján
1848. július 6. – 1849. március 24. -Országgyűlési képviselő
1848. május 3. – 1848. december 31. - Igazságügy-minisztériumi államtitkár
1848. szeptember 23. – 1848. december 31. - Államtitkárként az Igazságügyi Minisztériumet vezeti
1861-ben - Országgyűlési képviselő
1865. december 14. – 1879. április 2. - Ismét országgyűlési képviselő
1861. április 17. – 1861. augusztus 22. - A képviselőház elnöke
1874. március 21. – 1875. március 2. - Pénzügyminiszter
1875. március 5. – 1879. április 2. - A képviselőház elnöke
1885. – 1888. február 28. - A főrendiház tagja

[szerkesztés] Emlékezete

Révkomáromban 2003. október 31-én avatták újra elkészített emléktábláját (Ryšavý Boldizsár kőfaragó munkáját). Az eredeti táblát, Istók János szobrászművész alkotását 1908-ban avatták, amikor azonban 1945-ben Révkormárom magyar fennhatóság alól másodszor is Csehszlovákiához került, a magyarellenes atrocitáshullám közepette az emléktáblát szétverték és csak a bronz dombormű menekült meg, amelyet Csütörtöki András restaurált. [1]